Sikeres fellépés a szlovák nyelvtörvény ügyében

A magyar néppárti képviselők a jogszabály elfogadása óta felszólalásaikban folyamatosan felhívták a figyelmet a szlovákiai magyarok alapvető jogait sértő helyzetre. A strasbourgi plenáris ülés vitája során a Bizottság képviselője pedig szokatlanul erős felszólalásában leszögezte: a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a kulturális és nyelvi sokszínűséget, s a nemzetközi jog előírásaival összhangban minden rendelkezésre álló jogi eszközt használniuk kell a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása érdekében.

A késő éjszakába nyúló ülésen a magyar néppárti képviselők közül Bauer Edit, Gál Kinga, Kósa Ádám, Tőkés László, Surján László és Sógor Csaba ostorozta a törvény rendelkezéseit. Hangsúlyozták: A szlovák nyelvtörvény vitája nem két ország konfliktusa, hanem egy nemzeti kisebbség alapvető jogaiért folytatott küzdelme.

A Fidesz Európai Néppárti Képviselőcsoportja azt is fontos sikerként értékeli, hogy a mintegy félmilliárd európai polgár közvetlen képviseletére felruházott Európai Parlament elnöke, Jerzy Buzek egy hete személyesen látogatott el Pozsonyba, s kérte a szlovák kormányt a magyar kisebbség szempontjainak figyelembevételére.

A magyar néppárti képviselők üdvözlik, hogy a Lisszaboni Szerződés részét képező Alapjogi Charta életbelépésével a kisebbségi jogérvényesítés lehetőségei tovább szélesednek.

A fenti tények bizonyítják: Európában nem maradhat szó nélkül a kisebbségek nyelvi jogainak sérelme, s nem maradhat magyar szó nélkül a határontúli magyarok jogainak sérelme sem.

---

A képviselők felszólalásait alább olvashatják:

BAUER EDIT FELSZÓLALÁSA

Elnök Úr,
az európai népek nyelvei, kultúrája összességében alkotják Európa kulturális örökségét, tekintet nélkül arra, nemzeti kisebbségek, vagy a többség nyelvéről legyen szó. Ugyanakkor a nyelvhasználat az alapjogok szerves részét képezik, erről szól az Alapjogok Kartájának 22. cikkelye.
Nem véletlen, hogy a nemzeti közösségek rendkívül érzékenyek minden jogsértésre ezen a téren.
Én annak a több mint félmilliós kisebbségnek a nevében emelek szót a szlovákiai nyelvtörvény szeptember 1.-én életbe lépett módosítása ellen, melynek jogait a törvény egyes cikkelyei sértik és korlátozzák. Néhány példa:
– a törvény 8.cikk 4.bekezdése előírja, hogy az orvos a beteggel azokon a helyeken, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20%-ot, államnyelven kommunikál, ahogy a szociális munkás is a klienssel, mint ahogy a tűzoltó, a mentős is szolgálatban, tehát tűzoltáskor, mentés közben szlovákul kell, hogy a károsulttal, ill. a beteggel beszéljen /6.cikk, 1.bek/
– a hirdetések szövegét /8.cikk,6.bek/ először államnyelven kell megjeleníteni, nagyobb vagy legalább akkora betűkkel, mint a másnyelvű szöveget. Ez nyilvánvalóan azt az üzenetet hordozza, hogy az első nyelv fontosabb, a másik alárendelt és másodrendű.
– a törvény 9. cikkelye olyan bírságokkal sújtja a nyelvhasználat ellen vétő jogi személyeket, de a kisvállalkozókat is, melyek aránytalanok, és egyáltalán, miért büntetendő az, aki saját anyanyelvén beszél?
Egy ilyen törvényt nyilvánvalóan jól végrehajtani nem lehet.
Elnök Úr, a szlovák törvényhozás ahelyett, hogy a belső jogrendbe emelte volna azokat a kőtelezettségeket, melyeket az ET Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartájának ratifikációjával magára vállalt, egy olyan nyelvtörvényt hagyott jóvá, mely ezzel szöges ellentétben van.
Nem is a kétnyelvűségre törekszik, hisz a kisebbségi nyelv ismeretét még a közszolgáltatásban dolgozók esetében sem nem feltételezi, sem nem ösztönzi.
Elnök úr, ha az európai intézmények az ilyen törekvéseket, melyről tudjuk, hogy nem egyediek, szó nélkül hagyná, utat nyitna az előretörő nacionalizmusoknak, melyek nemcsak az európai értékeket, de magát a közös Európa eszméjét is veszélybe sodorják.
Elnök Úr, örülök, hogy az EP napirendjére tűzte ezt a vitát, és nagyra becsülöm a Parlament elnökének, Jerzy Buzeknek világos állásfoglalását, hogy a törvényt meg kell változtatni. Ugyancsak nagyra becsülöm a Bizottság egyértelmű véleményét, miszerint a kisebbségi jogokat védeni, nem korlátozni kell.

GÁL KINGA FELSZÓLALÁSA

Tisztelt Elnök Úr, Biztos Úr!
Sikerként könyvelem el, hogy Bauer Edit kollégámmal együtt kezdeményezett vitában az Európai Parlament végre foglakozik a nemzeti és nyelvi kisebbségek nyelvhasználatának kérdésével, így a diszkriminatív szlovákiai nyelvtörvénnyel. Örvendek a Bizottság egyértelmű állásfoglalásának a kisebbségek nyelvi jogait illetően, s külön fontosnak tartjuk Buzek elnök úr pozsonyi látogatását és egyértelmű nyilatkozatait.
Hiszen mi, akik emberi jogokkal fogalakozunk itt évek óta, felháborítónak tartjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés hajnalán valaki saját szülőföldjén, saját kisebbségi anyanyelven nem élheti meg, nem élheti ki a demokrácia által biztosított jogokat, sőt alapvető emberi jogainak használatakor még büntethetővé is válik a törvény szerint. Az azt sugallja, hogy a kisebbség másodrendű állampolgár saját hazájában.

Az Uniónak igenis fel kell lépnie, és meg kell szólalnia a szlovák és minden ilyen törvény ügyében, amely veszélyezteti a kisebbségi nyelvhasználatot és akadályozza a kisebbség identitásának megőrzését, hiszen az ellentmond mind a létező nemzetközi dokumentumoknak, mind az Unió – Lisszaboni Szerződésében és az Alapjogi Chartában megerősített – alapelveinek. 

Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy 1995-ben Szlovákiát már komoly nemzetközi bírálatok érték a nyelvtörvény első elfogadása idején. Ennek következtében, éppen az uniós(!) csatlakozás megkezdésének feltételeként kellett Szlovákiának – többek között – a büntetésekre vonatkozó paragrafusokat törölnie a jogszabályból! Tíz évvel ezelőtt az Unió tehát ellenezte azt, amit ellen ma már nehezen szólal meg.

KÓSA ÁDÁM FELSZÓLALÁSA

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az Európai Unió elindított egy folyamatot – helyes irányba -, amely egy olyan kisebbségről beszél, amelynek alapja a siket emberek anyanyelve, a jelnyelv. Az Európai Unió 10 tagállamában elismerték a jelnyelvet, köztük utoljára éppen a saját országomban, Magyarországon. Ez a törvény azt mondja, hogy nemcsak az anyanyelv a jelnyelv, hanem a mi kulturális kisebbségi jogainkat is védik ezzel, és szeretném felhívni a figyelmet, hogy Szlovákia ebben a kérdésben egyébként elöl van, mert már 1995-ben elismerték a szlovák jelnyelv használatát. Ugyanakkor a magyar emberek… Kötelességem felhívni a figyelmet, hogy az Európai Unióban nem lehet kettős mércét alkalmazni. Ha egy szlovák siket használhatja a jelnyelvét, akkor egy magyar anyanyelvű szlovák állampolgár hadd használja a saját anyanyelvét!

TŐKÉS LÁSZLÓ FELSZÓLALÁSA

„Békesség Istentől!” „Pace Voua!” „Pokoj Boha s Vami!” „Peace to You from God!” – A soknyelvű Európában magyarul, románul, szlovákul és angolul kívántam békességet. Ezt megtehetem az Európai Parlamentben – viszont az államnyelv-törvény sérelme nélkül kockázatos volna megtennem a szlovák törvényhozásban. Az Unió egyik tagországában pénzbüntetéssel lehet sújtani a „hivatalos nyelvtől” eltérő, más nyelvek, köztük Európa egyik hivatalos nyelvének, a magyarnak a használatát. Ez világraszóló botrány és szégyen!
Nézzék Szlovákia térképét! Schengennek köszönhetően a Szlovákiát Magyarországtól elválasztó határt – a vasfüggönyhöz hasonlóan – lebontották. A posztkommunista-soviniszta szlovák kormány azonban most újabb falakat emel az emberek közé: nyelvi korlátokat.
Köszönjük Jerzy Buzek elnöknek, hogy a megoldás érdekében a helyszínen – Szlovákiában – járt követségben. Az Európai Parlament ebben a közérdekű ügyben ne helyezkedjen a ” be nem avatkozás” ignoráns és „kényelmes” álláspontjára, hanem szerezzen érvényt saját előírásainak és követelményeinek, melyeket az emberi és kisebbségi, valamint a nyelvi jogok terén támaszt.

SURJÁN LÁSZLÓ FELSZÓLALÁSA

Rá szeretnék mutatni arra, hogy a szlovák nyelvtörvény alapján kialakult konfliktus, nem állítható be sem két állam konfliktusának, sem két nép konfliktusának. Egy konkrét törvénnyel, a szlovák nyelv védelméről szóló törvénnyel vannak problémák.
Örömmel csatlakoznék Swoboda úrnak ahhoz a fölvetéséhez, hogy békés, nyugodt, kiútkereső legyen ez a vita. Csak ne mondta volna azt, hogy nem sért ez a törvény alapjogokat. Akkor, amikor egy szlovák városban egy édesanyára, aki a 4 éves gyerekét a kezében tartja a kórházban, rászólnak, hogy ne magyarul csitítsa a gyereket, aki fél az orvosi beavatkozástól, ne mondjuk azt, hogy ez nem sérti a jogokat. (Zaj a szocialista frakcióban) Még azt se mondjuk, hogy ez nincs benne a törvényben! Épp az a probléma, hogy a törvénynek kisugárzása van. A törvény egyébként korlátozza a kórházakban is a magyar nyelv használatát, ha a kisebbség részaránya nem éri el a húsz százalékot.
Tehát azt gondolom, hogy itt nagyon súlyos problémák vannak. Beérett az a vetés, amit egy szélsőséges pártnak a kormányba emelése hozott magával.
A magyarok egyébként nem kiirtották a kisebbségeiket, ahogy azt az imént egyik képviselőtársam állította, hanem elcsatolták azokat tőlük. (Taps a néppártból, felhördülés a baloldalról.)

SÓGOR CSABA FELSZÓLALÁSA

Francesco Capotorti: „Amikor az ENSZ-ben annak az Egyezménynek az előkészítésén dolgoztak, amely később a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában kelt nemzetközi egyezmény néven vált ismertté, a nyelvi és kulturális genocídiumot mint súlyos, emberiség elleni bűncselekményt együtt tárgyalták a fizikai népirtással.”

Az ENSZ 1948-as egyezményének meghatározása (3. cikkely, 1. pont, a nyelvi genocídium – „annak a megtiltása, hogy a csoport a mindennapi érintkezésben  vagy az iskolákban nyelvét használhassa, vagy hogy a könyvnyomtatás, illetve a kiadványterjesztés  a csoport nyelvén történjék.”

Szlovákiában ma nyelvi népirtás folyik, de ugyanez a helyzet más Európai Uniós (EU) országokban is. Szlovákia mögött ott sorakozik Románia, Görögország és Franciaország is.