Határon túli magyar szervezetek autonómiát szorgalmaznak Brüsszelben
2011. 03. 02.
A megbeszélés végén tartott sajtótájékoztatón Tőkés László, az EP alelnöke közölte, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja teljes jogú taggá vált a KMAT-ban, amely az autonómia mellett elkötelezett határon túli magyar szervezeteket tömöríti.
A zárónyilatkozat szerint a KMAT tagszervezetei minden törvényes eszközt fel kívánnak használni annak érdekében, hogy a magyarság jogos autonómiaigényének érvényt szerezzenek.
"A magyar kérdés ilyetén megoldása Európa stabilitása szempontjából is elengedhetetlen" – hangoztatták a dokumentumban.
A brüsszeli tanácskozáson két további állásfoglalást is elfogadtak. Az egyik Európa stabilitásának és az őshonos nemzeti közösségek jogainak összefüggéseiről szól. Egyebek közt megállapítja: a nemzeti közösségek autonómiája – miként azt pozitív európai példák egész sora bizonyítja – a többségi nemzetek érdeke is.
"Mi, a múlt század világháborúit lezáró békeszerződések alapján Magyarország határain kívülre került, de szülőföldjükön megmaradni akaró őshonos magyar közösségek ezt a megoldást a belső, országhatárokat tiszteletben tartó önrendelkezés elvén alapuló közösségi – kulturális, sajátos jogállású települési és területi – autonómiák közjogi rendszerében látjuk. Ugyanakkor hisszük, hogy a békés, demokratikus eszközökkel elért közösségi autonómiák fontos pillérei lehetnek a térség stabilitásának, hiányuk vagy ellehetetlenítésük viszont komoly európai stabilitási kockázatot jelenthet" – olvasható a dokumentumban.
A másik állásfoglalás a kárpát-medencei magyar ügyet taglalja európai összefüggésben. Ennek egyik megállapítása, hogy "bár az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelvei, és minden hetedik európai polgár kisebbségi is egyben, jelenleg az Európai Unió működését szabályozó szerződések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek sajátos jogairól. Éppen ezért az egyéni szabadságjogok, illetve az erre épített európai alapjogok dokumentumai mellett egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotását is elengedhetetlennek tartjuk".
Tőkés László a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a KMAT három irányban is kezdeményezéssel él. Magyarországtól azt kérik, hogy vállaljon – egyelőre nem hivatalos formában – "védhatalmi státust" a határon túli magyar kisebbségek ügyében. A határon túli magyar közösségek a többségi nemzetek politikusaihoz azzal a felhívással fordulnak, hogy üljenek le velük tárgyalni, rendezzék az autonómiatörekvések kérdését. Végezetül az EU-hoz is fordul a KMAT, kérve, hogy az unió támogassa az autonómiatörekvéseket.
Az unió működését új alapokra helyező Lisszaboni Szerződés egyebek közt létrehozta az állampolgári kezdeményezés európai jogintézményét. Ennek lényege, hogy kellő számú tagállamból megfelelő számú állampolgár aláírásával a lakosság maga is kezdeményezheti uniós jogszabály megalkotását valamilyen kérdésben. Tőkés közölte, hogy ilyen állampolgári kezdeményezést terveznek az őshonos nemzeti kisebbségek státusát illetően.
(MTI)
KMAT, Brüsszel 2011.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT), amely a Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek számottevő szervezeteiből áll, brüsszeli ülésén 2011. március 1-én arra a következtetésre jutott, hogy:
Egyhangúlag megállapították, hogy megmaradásuk és fejlődésük egyedüli garanciája a területi, perszonális és sajátos jogállású autonómia formák biztosítása.
Ennek érdekében minden törvényes eszközt felhasználnak, hogy a magyarság e jogos igényének érvényt szerezzenek.
A magyar kérdés ilyetén megoldása Európa stabilitása szempontjából is elengedhetetlen.
A Kárpát-medencei magyar ügy Európában
A Magyar Köztársaság Országgyűlése 2010 májusában a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. A nemzeti parlament által egyhangúlag elfogadott törvényben tanúságot tettek amellett, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Ebből kiindulva Magyarország – az Európai Unió soros elnöke – demokratikusan választott képviselői megerősítették elkötelezettségüket „a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására.”
A nemzetek egységesülő Európájába való integráció számunkra, magyarok számára egyben a határok feletti nemzetegyesítésre is lehetőséget jelent. A nemzetegyesítés közjogi feltételeit az állampolgárságukat a történelem viharai miatt elveszített magyarok, illetve leszármazottaik könnyített honosításáról szóló törvénymódosítás teremtette meg.
Magyar unió az Európai Unióban – ez a XXI. századi „magyar modell” lényege.
Mindemellett felhívjuk a figyelmet arra, hogy az országukban kisebbségben élő őshonos magyar közösségek az adott ország állampolgárai is egyben, akiket lojalitásuk okán megillet a teljes értékű emberi élethez szükséges jogok egész rendszere. Mivel a szabad identitásválasztás csakis egy adott közösség tagjaként válik megélhetővé, ezért a szülőföldjükön megmaradni és boldogulni kívánó őshonos kisebbséghez tartozó személyek nemzeti önazonosságának vállalása a konkrét kisebbségi közösség állapotának is függvénye.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az új ezredév Európájában az egymás mellett élő kárpát-medencei nemzeti közösségek viszonyának rendezése éppen a kisebbségi kérdés megoldatlansága miatt továbbra is kiemelt feladat maradt. Intő példa számunkra az a „választörvény”, amellyel Szlovákia saját állampolgárait félemlíti meg. A „szlovák modell” értelmében ugyanis elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki valamely más állam polgára is egyben. Véleményünk szerint ez teljességgel elfogadhatatlan, a Lisszaboni Szerződés életbe lépése nyomán pedig ellentétes az Európai Uniót összekovácsoló szellemiséggel, hiszen ez a törvény – szándéka szerint – nem a nemzeti identitás védelmét szolgálja, hanem a szabad identitásválasztást korlátozza.
Annak ellenére, hogy az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelveinek számítanak, és minden hetedik európai polgár kisebbségi is egyben, jelenleg az Európai Unió működését szabályozó szerződések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek sajátos jogairól. Éppen ezért az egyéni szabadságjogok, illetve az ezekre épülő európai alapvető jogok dokumentumai mellett egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotását is elengedhetetlennek tartjuk.
Az előbb idézett Összetartozás-törvényből is kisejlő „magyar modell” lényege továbbá, hogy nem csupán a nyelvi és kulturális jogok biztosításában látja a kérdés megoldását, hanem törvény által szavatolt közjogosítványokban, valamint az ezeket gyakorló, a közösség által választott, de állami hatósági erővel és jogállással bíró XXI. századi intézményekben – vagyis a különböző szintű és formájú autonómiákban.
A sokszínű Európa egységét hosszú távon csakis akképpen tudjuk fenntartani, hogyha az nem erőpolitikán, hanem saját ez irányú döntéseinken alapszik. Az Európai Uniót többek között éppen ez különbözteti meg a volt Szovjetuniótól, éspedig hogy nem valamely ideológia kényszeríti hamis és homogén egységbe a nemzeteket, hanem a közös értékek iránti elkötelezettség és a szabadságunkból fakadó felelősségvállalás egyesíti őket. Ezt viszont csakis olyanképpen tudjuk megélni, hogyha saját sorsunkról mi magunk döntünk.
Brüsszel, 2011. március 2.
A Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács tagszervezetei
Európa stabilitása és az őshonos nemzeti közösségek tárgyában
Az múlt század háborúit követően a győztes nagyhatalmak újrarajzolták Európa térképét. Ílyenképpen a XX. század geopolitikai átrendeződéseinek egyik sajátos következményeként Európa jelentős részében a nemzetek és az államok határai nem esnek egybe. Ez volt az oka annak, hogy az elmúlt száz évben számos országban a számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek kollektív identitásmegőrző törekvései és a többség homogén nemzetállam-építő politikái egymással gyakorta szembekerültek.
A század közepén Kelet-Közép-Európa és a Balkán igazságosabb rendezését a Szovjetunió érdekszférájának és a kommunista Internacionálé kisebbségtagadó doktrínájának előretörése akadályozta meg. Térségünkben az őshonos nemzeti közösségeket másodrendű állampolgárként erőszakos asszimilációnak vetették alá, folyamatos és megalázó hátrányos megkülönböztetésben éltek, nyelvi jogaiktól megfosztották őket, anyanyelvű oktatásukat elsorvasztották, tulajdonaikat államosították, az állami erőszakszervezetek és a kommunista titkosrendőrségek alig leplezett megfélemlítő akcióinak céltábláivá váltak.
A Szovjetunió és a hozzá kapcsolódó diktatórikus rendszerek bukása után felszínre törtek az addig elfojtott nemzetiségi problémák. Ennek következtében Európa egy részének a térképe ismételten újrarajzolódott. Míg Németország egyesült, addig Csehszlovákiai kettévált, Szlovénia leszakadt Jugoszláviáról, továbbá a balkáni – háborús – konfliktusok sorozata vette kezdetét, azok minden elítélendő formájában: etnikai arányokat változtattak meg erőszakosan, betelepítésekkel, a lakosság elüldözésével, tömeggyilkosságokkal. Újabb államalakulatok váltak külön, mint amilyenek Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Montenegró. A legutolsó eset Koszovó státusának rendezése volt, ahol a népek önrendelkezésének wilsoni elve került összeütközésbe a nemzetközi jog másik alapelvével, amely államok területi integritására vonatkozik.
Mindezek kapcsán ismételten felhívjuk a figyelmet az Európai Unió tagországai döntő többsége által támogatott Ahtisaari-terv kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseire, melyek a többség és a kisebbség viszonyának normalizálását a nemzeti közösségek kollektív jogainak biztosításában, sajátlagosan pedig a koszovói szerb közösség háromszintű közjogi autonómiájában látja biztosítottnak. Európa nem teheti meg, hogy amit határain kívül érvényesnek tart, azt saját tagállamaira nézve ne fogadja el követendő gyakorlatként.
Meggyőződésünk, hogy a népek önrendelkezési joga ugyanolyan alapelve a világrendnek, mint az államok területi sérthetetlensége. Az önrendelkezéssel felelősen élni az Unió területén azt jelenti, hogy a közös értékek és érdekek mentén kell keresni – a politikai realitásokra építhető és kivitelezhető – megoldást nemzeteink és nemzeti közösségeink számára. Pozitív európai példák egész sora bizonyítja, hogy a nemzeti közösségek autonómiája nemcsak az egyes számbeli kisebbségek, hanem a többségi nemzetek érdeke is, hiszen egy prosperáló régió az adott ország egészének, valamint Európának is javát szolgálja.
Mi, a múlt század világháborúit lezáró békeszerződések révén Magyarország határain kívülre került, de szülőföldjükön megmaradni akaró, őshonos magyar közösségek ezt a megoldást a belső, az országhatárokat tiszteletben tartó önrendelkezés elvén alapuló közösségi – kulturális, sajátos jogállású települési és területi – autonómiák közjogi rendszerében látjuk. Ugyanakkor hisszük, hogy a békés, demokratikus eszközökkel elért közösségi autonómiák fontos pillérei lehetnek a térség stabilitásának, hiányuk vagy ellehetetlenítésük viszont komoly stabilitási kockázatot jelenthet egész kontinensünk számára.
Európa egyesülése és fejlődése igazából csak egy nyugodt, konfliktusmentes politikai környezetben valósulhat meg és teljesedhet ki. Minden ezzel ellentétes erő viszont Európa jövőbeni megújulását gátolja és akadályozza.
Brüsszel, 2011. március 2.
A Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács tagszervezetei