Hírek

Becsey Zsolt levele Nicole Fontaine-hez

Becsey Zsolt levele Nicole Fontaine-hez

2007. 06. 20.

Asszonyom,

mint három nehéz helyzetű dél-kelet-magyarországi megye néppárti euroképviselője olyan gondok miatt kérem segítségét, amelyek látványosan kapcsolódnak hazájához, Franciaországhoz. Ezek a problémák – még ha jogilag nem is képezik kifogás tárgyát – éppúgy ártanak az én hazám lakosságának, mint Franciaország jóhírének és az Európai Unió tekintélyének.

A választókerületemnek tekintett megyékben az EDF és a Gaz de France az egyedüli energiaszolgáltató. Monopolhelyzetüket kihasználva radikális megszorításokat vezettek be az ügyfélszolgálat terén, ily módon – főleg Orosháza kistérségben – ezrével taszítva többnyire kis jövedelmű és társadalmilag hátrányt szenvedő lakosokat embertelen és lealacsonyító helyzetekbe.

Az EDF és a Gaz de France magyarországi vállalatainak irodái “ésszerűsítés” miatt hetente csupán egyetlen napon tartanak nyitva. Ezért már hajnalban végtelen sorok képződnek előttük, és ez az elkeseredés tömegjelenetei mellett gyakran okoz rosszulléteket, egyéni ráfizetést, és a francia tulajdonosokkal (vagyis magával a francia állammal) szembeni fölháborodást kelt.

Az Égáz-Dégáz Zrt. vezérigazgatójával, dr Laczó Sándorral az önkormányzat kapcsolata korrekt, folyamatban vannak az egyeztetések, de sajnos még nem sikerült megnyugtató megoldást találni.

Hogy minimalizálják költségeiket, miközben maximálják profitjukat, a francia energiaszolgáltatók arra kényszerítik választókerületem lakosságát, hogy térjen át a számítógépes ügyintézésre. Ám e túlnyomó többségében vidéki lakosság nagy része sem hozzá nem fér az informatikához, sem használni nem tudja azt. Az, hogy az EDF és a Gaz de France állítólagos “modernizálás” ürügyével fölszámolja az ügyintézés személyes és közvetlen módját, teljességgel összeegyeztethetetlen régióm gazdasági-társadalmi viszonyaival, és ez köztudott.

Továbbá, az EDF és a Gaz de France magyarországi leányvállalatai bevezették az éves átalányban előre, bankátutalással történő díjfizetést egy olyan régióban, ahol az emberek nehezen élnek hónapról-hónapra, és nem is ismerik ki magukat az utólagos, részletekben – esetleg – történő túlfizetési visszaszámlázás homályos útvesztőiben. A szegénységi küszöb alatt élő, és csupán a készpénzt ismerő-használó kisnyugdíjasok nem képesek megelőlegezni az éves energiadíjat. Ugyanakkor nem-fizetés esetén az energiaszolgáltatók kíméletlen eszközökkel élnek velük szemben. “A francia nem irgalmas velünk” – mondják az emberek mifelénk.

Annál is inkább, mert ez a lakosság jól tudja, hogy a tőle húzott profittal ellensúlyozza a vállalati központ a Franciaországban és máshol keletkező veszteségeit.

A francia tulajdonú energiaszolgáltatókkal folyó párbeszéd gyorsítása érdekében Önhöz fordulok, Asszonyom, hogy járjon közben hazája, vagyis a tulajdonosi jogokat gyakorló francia állam hatóságainál annak a súlyos helyzetnek az orvoslására, amelyet Magyarországon az EDF és a Gaz de France módszerei okoztak.

Hivatkozva az Ön euroképviselői, volt miniszteri és ma is aktív politikusi voltára, bízva ezért megértésében, engedje meg, Asszonyom, hogy kifejezzem Ön iránt legmagasabb fokú nagyrabecsülésemet.

Strasbourg, 2007 június 20.