Hírek

Válasz a gyurcsányi megfigyelő akcióra

Válasz a gyurcsányi megfigyelő akcióra

2007. 09. 14.

Válasz a kommunista időkre emlékeztető gyurcsányi megfigyelési akcióra

A “rend-felelősség-reform” mottóval nyitotta pártjában az őszi évadot Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. E program keretében a pártelnök rendezné a sorokat saját frakciójában s pártjában. Bár a frakciófegyelem és a különböző szankciók mind-mind a párt belügyeibe tartoznak, addig a négyes megfigyelői csapat – latinosan, referatúrák- felállítása, minden magyar állampolgár ügye, főleg akkor, ha a megfigyeléseket ellenlépések követik.

Mint az európai parlamenti regionális fejlesztési és költségvetési ellenőrzési bizottságainak tagja, De Blasio Antonio képviselő szerint az érdekessége a történetnek az, hogy csak az ellenzéki helyhatóságokat figyelnék meg a kijelölt szocialista kollégák, mely tehát már eleve azt feltételezi, hogy csak ott van probléma. De a történet legpikánsabb része a negyedik spion feladata, aki azzal lesz megbízva, hogy jelentsen arról, hogy mely ellenzéki önkormányzatokban próbálják meg eladni “a kormány fejlesztési projektjeit saját érdemükként”, amely által saját népszerűségüket növelik.

A magyarországi fejlesztési projekteket európai uniós forrásokból finanszírozza az ország. Először is ez a forrás KÖZPÉNZ – a magyar és az európai adófizetők pénze – bármennyire is szeretné a kormányzat saját pénzének betudni. Másodsorban a fejlesztési projektek társfinanszírozásúak, azaz az önkormányzati részt – főleg a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor az ország GDP növekedése nem éri el még az 1%-ot sem -, az ott élő lakosok fizetik ki saját kasszájukból nem kis áldozatvállalás mellett. Akkor miért ne lehetne az ő érdemük? Harmadsorban pedig a 2007 és 2013 közötti uniós pénzek elosztásáért felelős kormányzat ne higgye azt, hogy hitbizományba kapta a pénzek menedzsmentjével és ellenőrzésével járó feladatokat. Minden euró centtel pontosan el kell tudni számolni, máskülönben az utólagos kifizetéskor megtagadja a Bizottság az ellentételezést. 

Ami viszont a kormányzat felelőssége és erről nem szívesen beszél – s ha beszél, akkor is inkább Brüsszel felé mutogat – az a pályázati pénzek lehívásának késése.

Tegnapi ülésen a költségvetési ellenőrzési bizottság tagjai a strukturális alapok félidős felülvizsgálatáról szóló jelentés vitája során hosszasan kitértek arra, hogy milyen gondokkal jár az, amikor a strukturális és kohéziós pénzeket a tagországokban pártpolitikai alapokon osztják el. A képviselők felhívták az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mert amennyiben nem változik a pénzek elköltésének módszere nemcsak, hogy hozzáadott európai értéke nem lesz egy adott beruházásnak, hanem még azokat a régiókat, helyi önkormányzatokat sem éri el a támogatás, amelyek fejlesztésére, felemelkedésre alapvetően szánták.

De Blasio Antonio – a jelentés írója és e téma európai parlamenti bizottsági felelőse – záróbeszédében kifejtette, hogy fontosnak tartja, hogy mind az Európai Bizottság, mind a parlamenti ellenőrző bizottság megvizsgálja, hogy mely országokban milyen méreteket öltenek az uniós források pártalapú elosztásai. Jelentésében ezért mindenképpen ki fog térni arra, hogy a megoldást abban látja, ha egy egészséges egyensúly jöjjön létre a tagállamok uniós pénzeket menedzselő és kifizető központi, – gyakran kormányzati – szervei és az Európai Bizottság között. Ugyanis amennyiben a Bizottság a 2007 és 2013 közötti strukturális pénzek felhasználásában teljes szabadságot ad a tagállamoknak, ne csodálkozzunk azon, hogy minden országban központosítják a pénzelosztást, a kormányzó párthoz kötődő fejlesztések, beruházások a párt közeli cégek által valósulnak meg szerte Európában.

Továbbá az egyensúly megtalálása azért is fontos, mert mind az Európai Bizottságnak, mind az uniós büdzsét ellenőrző Európai Parlamentnek elsődleges célja az, hogy a strukturális források eljussanak azokba a szegényebb vagy válságban lévő térségekbe, amelyek felzárkóztatását hivatott ezen alap segíteni. Közös célunk, hogy a strukturális pénzek elköltése minőségi, hatékony és fenntartható változást hozzanak a támogatott térségben – zárta felszólalását De Blasio Antonio. 

Talán a besúgásra épülő referatúra rendszer helyett, a kormányzó szocialista pártnak azt kellene támogatnia, hogy a következő hét esztendőben minden magyar polgár javát szolgálja az uniós tagságunk alapján nekünk járó pénzügyi forrás, mert a végén addig rendezkedik a kormány, hogy duplán fizetjük meg uniós tagságunkat.