Oktatás és kultúra

Sokszínűséget az oktatásban!

Sokszínűséget az oktatásban!

2007. 09. 26.

Tisztelt Elnök úr, képviselőtársaim!

A Kulturális és Oktatási bizottság képviseletében múlt héten részt vettem Lisszabonban a „Young Voices – Sokszínűség az oktatásban” című konferencián, amelyet a portugál elnökség rendezett. Megrázó élmény volt, ahogyan a különböző testi vagy szellemi fogyatékossággal élő gyermekek beszámoltak iskolai tapasztalataikról. E történetekben volt egy közös pont, nevezetesen, hogy mindegyikük úgy érezte, ha ép társaival együtt vehet részt az iskolai foglalkozásokon, akkor őt nem a fogyatékossága, hanem tehetsége, egyénisége miatt ítélik meg.

A fogyatékossággal élő gyermekek iskolai integrálása ép társaik közé azért nélkülözhetetlen, hogy őket felnőtt korban is elfogadja a társadalom. Ha a gyermekek fiatal korban megszokják, hogy ilyen vagy olyan fogyatékossággal rendelkező társaik velük együtt élnek, őket ugyanolyan módon tisztelni kell, adott esetben segíteni nekik, jó esély van rá, hogy felnőtt életükben is nagyobb megértést tanúsítanak majd a hátrányos helyzetűek irányába.

A most előttünk fekvő jelentésben sok szó esik a társadalmi különbségekből következő integrációs kérdésekről is. Meggyőződésem, hogy a fentiekben elmondott példa analógiájára, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek számára is fontos, hogy a többi gyermekkel együtt vegyenek részt az oktatásban.

Mindezek teljesüléséhez két dolognak kell bekövetkeznie: egyrészt szükség van a technikai fejlesztésekre, akadály-mentesítésre, ebből a szempontból óriási lemaradásban vannak a közép- és kelet-európai tagállamok, ahol az iskolák, azok környéke, a közlekedési eszközök, a kórházak, és megannyi közintézmény elérhetetlen például a kerekes székeseknek. Másrészt, és ez több időt igényel, szemléletváltására van szükség a döntéshozók részéről, hogy elfogadják: az inkluzív oktatás a társadalmi befogadáshoz vezető folyamat első állomása.

Felszólalásom végén, hadd emlékeztessek arra, hogy a sport a társadalmi kiegyenlítődés egyik fontos eszköze, hiszen a sportban eltűnnek a társadalmi különbségek, és csak a tehetség, a felkészültség, és a szabályok számítanak. Az iskolai testnevelés és sport nagymértékben elősegíti olyan fontos társadalmi értékek megerősítését, mint a szolidaritás, az esélyek egyenlőségének elfogadása, a másik tisztelete és méltóságának tiszteletben tartása, amelyek az élet további szakaszaiban is nélkülözhetetlen értékek.

Köszönöm figyelmüket!