Hírek

Nyílt levél az európai vezetőkhöz

Nyílt levél az európai vezetőkhöz

2007. 06. 27.

Politikai figyelemfelhívás szándékával levelet intézett az Európai Unió vezető ügyvivőihez (Merkel kimenő, illetve Socrates bejövő soros elnökhöz, valamint a Bizottság elnökéhez, Barrosohoz, és gazdasági-pénzügyekért felelős tagjához, Almuniához) kilenc euróképviselő, közöttük magyar részről Becsey Zsolt. Az Európai Parlamentnek olyan, az euróval kapcsolatos és gazdaságpolitikai ügyekben aktív tagjai az aláírók, akiknek hazája az euróövezeti belépés előtt áll. A különböző politikai családokhoz tartozó (EPP, PES, ALDE, UEN) lengyel, litván, szlovák, észt, román, magyar, lett, cseh és bolgár euróképviselő egyöntetűen óv attól, hogy a közös pénz övezetének további bővítésekor a mereven értelmezett infláció-kritérium ürügyként szolgálhasson újabb tagok politikai szándékú kirekesztésére. Ezért az aláírók sürgetik: a legutóbbi brüsszeli csúcstalálkozón elhatározott, a Nizzai Szerződés módosítására hivatott kormányközi konferencia fogalmazza újra az euró konvergencia-kritériumát úgy, hogy az ne hozza hátrányba a fölzárkózó gazdaságú új belépőket.

Fordítás angolból:

2007. június 21. Strasbourg

Tisztelt             !

Mi, európai parlamenti képviselők levelünkkel azért fordulunk Önhöz, hogy hangot adjunk aggodalmunknak az euróövezet bővítési folyamata során felmerült nehézségek miatt, amelyek több évvel tolhatják ki indokolatlanul néhány új uniós tagállam belépésének időpontját.

Az egyezmény az összes Európai Uniós tagállam eurózónához való csatlakozásának igényével született meg és egyúttal meghatározza a belépés előfeltételeit. Ezeket a kritériumokat tizenhat évvel ezelőtt egy, a maitól merőben eltérő politikai és gazdasági környezetben fogalmazták meg. Úgy alkották meg őket, hogy intézkedési alapelvként szolgáljanak az egyes tagállamok számára monetáris és fiskális politikáik alakítása során annak érdekében, hogy a monetáris unió a megfelelő gazdasági alapokra épülhessen. Ezek a kritériumok az euróövezethez elsőként csatlakozó, viszonylag homogén gazdasági háttérrel rendelkező tagállami csoport esetében működőképesnek bizonyultak ugyan, azonban a monetáris unió létrejötte és különösen az Európai Unió 2004-2007-es bővítése után egyre nagyobb problémaként jelentkeztek. Ez különösen igaz az „inflációs követelmény” esetében, amely előírja a tagjelölt ország számára, hogy „a fogyasztói árszint (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5 százaléknál jobban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét”. Ez a megszövegezés komoly kételyeket vet fel és mind gazdasági, mind politikai alapon vitatható. Először is azért, mert a szabály az „Euróövezet tagállamai” helyett az „Európai Unió tagállamaira” vonatkozik, amely a monetáris unió megszületéséig valóban indokolt volt, mára azonban értelmét vesztette. Ugyancsak nehézséget okoz, hogy a szerződés által „árstabilitásként” definiált fogalmat az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank különbözőképp értelmezi, teret engedve ezzel a szubjektív döntéseknek a csatlakozást illetően, további bizonytalanságok forrásául szolgálva. Végül, a feltétel nem veszi figyelembe az új tagállamok dinamikus gazdasági fejlődését. A gyors növekedés része az a felzárkózási folyamat is, amely szükségképpen a nemzeti valuták felértékelődésével és az inflációs ráták növekedésével jár együtt. A magasabb inflációs ráták ez esetben a pozitív strukturális kiigazításokat és a növekvő termelékenységet tükrözik, ugyanakkor megakadályozhatják az egyes tagjelölt országokat az inflációs követelmény teljesítésében, ami hosszú időre kizárja őket az eurózónához való csatlakozásból.

Az „inflációs követelmény” jelenlegi formája és annak alkalmazása erős kritikát váltott ki nem csupán a törvényhozók, de általánosságban véve az üzleti szereplők körében is. Szükségesnek tartjuk a törvényhozási folyamatra vonatkozó szabályok és eljárások korszerűsítését és tisztázását annak érdekében, hogy azok jobban megfeleljenek a kibővített Európai Unió elvárásainak. Attól tartunk, hogy a fentiekben leírt helyzet magában hordozza a többsebességű Európa kialakulásának veszélyét az Európai Unión belül. Ezért szükségesnek érezzük az úgynevezett konvergencia kritériumok újragondolását a kibővített Unió és az új kihívások fényében. Az Unión belüli stabilitást és a bizalmat csak annak közös felismerésével biztosíthatjuk, hogy a jogszabályok és egyezmények az élet realitásait tükrözik vissza. A soron következő új Uniós alapszerződésről szóló kormányközi konferencia kiváló alkalmat teremthet a kérdés megvitatására és olyan megoldások keresésére, amelyek jobban alkalmazkodnak a megváltozott realitásokhoz, illetve hozzájárulnak a Gazdasági és Monetáris Unió megszilárdításához.   

Szívélyes üdvözlettel:

Dariusz Rosati (PES, Lengyelország)   Becsey Zsolt (EPP, Magyarország)

Margarita Starkeviciute (ALDE, Litvánia)   Guntars Krasts (UEN, Lettország)

Miloš Koterec (PES, Szlovákia)    Oldřich Vlasák (EPP, Csehország)

Toomas Savi (ALDE, Észtország)    Kristian Vigenin (PES, Bulgária)

Maria Petre (EPP, Románia)