Mire költi az Unió az európai adófizetők pénzét?

970 millió euró közvetlen és 422 millió euró közvetett támogatás Afganisztán fejlesztésére – ez az uniós mérleg 2002-2007 között. De mire is költjük ezt a pénzt?

A Fejlesztési Bizottság jelentéstevője, Őry Csaba kifejtette, hogy Afganisztán nincs is olyan messze, mint gondolnánk, főleg nem földrajzi értelemben. Az ország a kábítószer-termelés és kereskedelem fő központja a világban. Kiemelte, hogy nemcsak Afganisztán maga szenved a mindennapi terrorizmustól.  Az ország területén lévő kiképzőbázisai révén, a világ többi részét fenyegető terrorizmus egyik fő kiinduló pontja is. Nem elhanyagolható az Európába érkező afgán menekültek és illegális bevándorlók száma sem. A képviselő szerint ezért kell az Európai Uniónak különösen Afganisztánban kiemelt figyelmet fordítania a támogatások hatékonyságra, átláthatóságra és a végrehajtó személyek biztonságára.

A támogatás összege azért is elgondolkodtató, mert Afganisztán a UNDP (az ENSZ Fejlesztési Programja) 2007-es felmérése szerint mindössze 174. helyen áll a 178 ország között. Őry Csaba elmondta, hogy a fejlesztési politikák kialakítása és a támogatás elosztása során sokkal nagyobb koordinációra lenne szükség, hiszen ezáltal elkerülhető lenne, hogy egyes területeket többször, míg másokat egyáltalán nem támogatnak Így adott területen nem indulhatnak meg a fejlesztési programok. Nem segít a helyzeten az sem, hogy az egyes tagállamok szeretnek önálló támogatóként megjelenni, sokszor ezáltal biztosítva befolyást és piacot saját cégeiknek. A jelenlegi gazdasági helyzetben tehát különösen fontos lenne a támogatások átláthatóságának és hatékonyságának ellenőrzése.

Azonban nemcsak a támogatások megfelelő helyre jutása, hanem a végrehajtó személyzet biztonsága is kulcsfontosságú, hangsúlyozta Őry Csaba. 2008 augusztusában 4 haláleset hívta fel a figyelmet a problémára. A fejlesztési programokat vidéken végrehajtó katonai Regionális Helyreállítási Csapatok (RTP) miatt elmosódott a határ a katonai és a civil szervezetek között, ami veszélyezteti a civil segítő munkások
biztonságát. 

Végezetül Őry Csaba kiemelte, hogy a gyermekmunka minden formája, a gyermekkereskedelem és a gyermekek elleni erőszak ellen határozottabb fellépés szükséges. Olyan programok indítását javasolja, melyek lehetővé teszik a gyerekek iskolába járását és az iskolai étkeztetést is. Emlékeztetett arra az elnyomásra és diszkriminációra, amellyel az afgán nők a tálib rendszer alatt szembesültek. A Bizottság egyetértésre jutott abban, hogy a jelenlegi kormánynak az elért eredmények mellett többet kell tennie a nők jogainak megvédése érdekében.