Három célkitűzés az uniós energia-politikában

„Tisztelt Elnök úr, Tisztelt Képviselőtársaim!

Az előttünk fekvő jelentés nem titkolja, fontos érvek szólnak a hagyományos energiaforrások ellen. A legtöbb szó manapság ezzel összefüggésben az éghajlatváltozás kérdéséről esik. A fosszilis energiahordozók azonban nemcsak a globális klímaváltozáshoz járulnak hozzá, hanem Európa külső szállítókkal szembeni kiszolgáltatottságát is növelik. 

Engedjék meg, hogy állításom igazolására Magyarország példáját említsem. A nyersanyagforrásokban szűkölködő ország energiamixében közel 50%-ot tesz ki a gáz, amely 80%-ban egyetlen külső forrásból, Oroszországból érkezik. Mindez olyan mértékű kiszolgáltatottságot eredményez, amely a szerteágazó társadalmi következményeken túl jelentékeny hatást gyakorolhat Magyarország nemzetközi viszonyrendszerére is.

Ugyanakkor éppen ezek és az ezekhez hasonló adatok bizonyítják, hogy a hagyományos energiahordozók a következő évtizedekben – még a megújuló források térnyerése mellett is – megkerülhetetlen szerepet fognak játszani az európai energiaellátásban. Ennek az ellenkezőjét állítani azt jelentené, hogy homokba dugjuk a fejünket.

A hagyományos források megkerülhetetlensége és az általuk képviselt kockázatok közötti ellentétet azonban fel kell oldani.

Meggyőződésem, hogy az ehhez szükséges eszközrendszert a Reul-jelentés jól mutatja be. Egyetértek a jelentéstevővel abban, hogy a hagyományos energiaforrásokra vonatkozó politikájának kialakításakor az Európai Uniónak három alapvető célkitűzésre kell összpontosítania: a hatékonyság növelésére, ezzel összefüggésben a kutatás-fejlesztésben rejlő lehetőségek kihasználására, valamint a külső forrásoktól való függőség mérséklésére.  Ez utóbbira a legjobb példa talán a Nabucco-projekt. A gázvezeték megépülése érdemi előrelépést jelentene a diverzifikáció irányába, a partnerek, a források és a szállítási útvonalak tekintetében egyaránt, ezért támogatása alapvető közösségi érdek.”