EP-képviselő a második világháború utáni kelet-európai rendszerek magyar sajátosságairól

A néppárti EP-frakció a világháború utáni kelet-európai szovjet katonai megszállásról rendezett tanácskozást Brüsszelben a május 9-i évforduló alkalmából. A Felszabadulás után megszállás című konferencia vezérgondolata az volt, hogy az 1945-ös szovjet győzelem a kelet-európai térségben nem hozta el a szabadságot. A konferenciát Joseph Daul frakcióelnök vezette be, az előadók között észt, lett, litván, szlovák és magyar képviselő kapott helyett. Bemutatták a lett Ilgonis Upmalis e témával foglalkozó könyvét is. Schöpflin előadásában egyebek között emlékeztetett arra, hogy a kommunista világban a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyzete sajátos volt abból a szempontból, hogy "egy forradalmat már elvesztettek" (az 1919-es Tanácsköztársaságot). Úgy vélte, 1944-ben viszont megkönnyítette e párt helyzetét az ország világháború miatti súlyos állapota, a demokratikus erők gyengesége. Beszélt arról is, hogy a háború után a magyar kommunista erők – demokratikus, de visszaélésektől nem mentes választások után – létrehoztak egy érdekes rendszert, amelyben a kormány magában foglalta saját ellenzékét. Kitért Schöpflin az 1956-os forradalomra is. Ezzel kapcsolatban – a történelmi tényeken túl – egyebek között azt hangoztatta, hogy a kudarcot vallott forradalomnak nagyon komoly hatása volt a pártra és a népre is. Mint az MTI-nek ezt kifejtve fogalmazott, mindkettő "érezte, hogy van egy bizonyos korlát": a párt azt, hogy meddig lehet elmenni, nép pedig azt, hogy amíg a Szovjetunióban nem változik a helyzet, komoly változtatásra nincs lehetőség. Magyarország történetében 1956 már a negyedik alkalom volt, amikor az orosz csapatok megszállták az országot – tette hozzá. A tanácskozás margóján az MTI-nek nyilatkozva – egy kérdés kapcsán – kitért Schöpflin György az európai uniós tagországokban legutóbb tartott választások szélsőséges erőkkel kapcsolatos tapasztalataira is. Úgy vélte, összeurópai problémának is mondható a szélsőségek térnyerése, mert sok helyütt a hagyományos politikai osztályok nem tudnak választ találni a négy éve tartó gazdasági válságra. A középosztály állandó nyomást, marginalizálódást érez, és nyitottabbá válik a szélsőséges retorikára, mint néhány évvel ezelőtt – fejtette ki.

(MTI)