Brüsszeli pódiumbeszélgetés a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából

A vita moderátora Ablonczy Balázs történész, a párizsi Balassi Intézet igazgatója, két résztvevője pedig Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő, valamint Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem legújabb kori történeti tanszékének a vezetője volt.

A beszélgetés során Schöpflin György olyan statisztikai adatokat idézett, miszerint a Rákosi-rendszerben a magyar lakosság mintegy tíz százalékát zaklatták kifejezetten politikai okokból a hatóságok. Ezt Ötvös István azzal egészítette ki, hogy a nem politikai, hanem köztörvényes cselekményekre való hivatkozással ugyan, de valójában mégis politikai hátterű zaklatást is figyelembe véve ez az arány a húsz-harminc százalékot is elérheti.

Ötvös szerint az 1956 utáni kádári, elnyomó állambiztonsági gépezet leginkább abban különbözött a megelőző Rákosi-korszak apparátusától, hogy célja immár nem a teljes társadalom rettegésben tartása volt, hanem legfőképpen annak megakadályozása, hogy az értelmiség és a munkásság köreiben megjelenő elégedetlenség szószólói egymásra találjanak és összefogjanak.
 
(N A vita moderátora Ablonczy Balázs történész, a párizsi Balassi Intézet igazgatója, két résztvevője pedig Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő, valamint Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem legújabb kori történeti tanszékének a vezetője volt.
    A beszélgetés során Schöpflin György olyan statisztikai adatokat idézett, miszerint a Rákosi-rendszerben a magyar lakosság mintegy tíz százalékát zaklatták kifejezetten politikai okokból a hatóságok. Ezt Ötvös István azzal egészítette ki, hogy a nem politikai, hanem köztörvényes cselekményekre való hivatkozással ugyan, de valójában mégis politikai hátterű zaklatást is figyelembe véve ez az arány a húsz-harminc százalékot is elérheti.
    Ötvös szerint az 1956 utáni kádári, elnyomó állambiztonsági gépezet leginkább abban különbözött a megelőző Rákosi-korszak apparátusától, hogy célja immár nem a teljes társadalom rettegésben tartása volt, hanem legfőképpen annak megakadályozása, hogy az értelmiség és a munkásság köreiben megjelenő elégedetlenség szószólói egymásra találjanak és összefogjanak.

 (MTI)