Az Európai Parlament (és azon belül is főleg a baloldali pártcsalád) több alkalommal éles kritikával illette a hivatalban lévő magyar kormányt és annak vezetőjét, Orbán Viktort. – Nem vonom kétségbe a bírálat jogát, csak megjegyzem, hogy a kritikusok nem mindig jó szívvel cselekedtek – válaszolta a Népszabadság írásban feltett kérdéseire Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának francia elnöke.
Az ön hazájában a napokban új elnököt választottak, és új, baloldali kormány került hatalomra. Úgy gondolja, hogy változni fog Párizs Európa-politikája?
Demokrataként természetesen elfogadom a francia nép döntését. Az új elnököt és a kormányt a tevékenységén keresztül fogom megítélni. Mindenesetre ha Francois Hollande, illetve a francia Szocialista Párt Európa-politikáját a választási kampány során elhangzott nyilatkozatok alapján próbálom megítélni, akkor elmondható: van különbség köztük és a Sarkozy elnök által képviselt vonal között. S talán szükségtelen mondanom, menynyire félek, nehogy Franciaország eddigi felelős és bátor Európa-politikája rossz irányba forduljon az új többség irányítása alatt. Hollande a gazdaság fejlesztését ígéri, csak azt nem mondja meg, hogyan képzeli, és főleg miből finanszírozza. Ehelyett költséges és improduktív reformokat ígér.
Francois Hollande az európai stabilitási paktum újratárgyalásával kampányolt,mondván, a kizárólag a megszorításokra épülő politika blokkolja a gazdasági növekedést. Mit tehet az Európai Parlament a gazdasági növekedés újraindításáért?
Az európai országok nem kerülhetik el az államadósság csökkentését, pénzügypolitikájuk egészségesebbé tételét. A legtöbb európai ország az elmúlt évtizedek alatt tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. Ha valamennyien nem térünk rá a felelős politika útjára, nem csupán közös pénzünk, munkahelyünk és gazdaságunk fogja ezt megszenvedni, hanem a fiatalok, az utánunk következő nemzedékek jövője kerül veszélybe. Európának nem volt szüksége Hollande-ra, hogy rájöjjön: a hiánycsökkentés és a növekedés ugyanannak az éremnek a két oldala. A növekedést úgy kell elérni, hogy az lehetőleg ne emésszen fel több pénzt. Pénz ugyanis nincs elég. A meglévő eszközöket kell jobban, hatékonyabban felhasználni, ellentétben azzal, amit az új francia vezetés akar csinálni. Az Európai Parlament és az európai intézmények továbbra is a szolidaritás útját választják, kombinálva azt a felelősséggel.
Ami az elmúlt évet illeti, egyfajta versenytárgyalást lehetne kiírni, ki okozott több fejfájást az Európai Parlamentnek: Görögország vagy Magyarország. Nem fáradtak még bele a magyarkérdésbe?
Az Európai Parlament eseménynaptárát a legfontosabb politikai történések, az unió törvényhozási programja, illetve a legnagyobb politikai csoportok javaslatai határozzák meg. Ami Görögországot illeti: súlyos politikai és gazdasági krízisen megy át, ami közvetlen hatással van az Európai Unióra, és különösen az eurózóna országaira. Az adósságválság a görög válsággal együtt még jó ideig az európai viták központi témája lesz. Ami Magyarországot illeti, az egy másik ügy. Az Európai Bizottság bírálatokat fogalmazott meg a hivatalban lévő kormány néhány reformjával kapcsolatban és kötelezettségszegési eljárást indított számos, jól körülhatárolt területen. Néhány esetben ezekre máris adekvát válaszok érkeztek Budapestről, más esetekben közelinek tűnik a megoldás. De vannak olyan kérdések is, amelyekben a nézeteltérések fennmaradtak, ezek az ügyek az Európai Bíróság elé kerülnek. Néhány politikai család – jellemzően baloldaliak, persze – igyekezett hasznot húzni a vitás ügyekből, minden eszközt, így az Európai Parlament fórumát is felhasználva. Nem vitatom ezeknek a pártoknak a jogát, hogy éljenek az ilyen lehetőségekkel, de akciójukat nem minden esetben a jobbító szándék vezérelte. Orbán miniszterelnök alkalmasint úgy döntött, hogy ezekre a távolról sem mindig jogos és hellyel-közzel igen éles hangú bírálatokra személyesen válaszol, és eljött az Európai Parlament plenáris ülésére. Ez a magatartás feltétlenül elismerésre méltó.
Ám a magyar miniszterelnök és néhány párttársa olykor meglehetősen ellenséges hangot ütött meg az Európai Unióval szemben. Eljutottak ezek a hírek önökhöz?
Természetesen képben vagyok mindarról, ami manapság Magyarországon történik. Valamennyi kormány kétségbevonhatatlan joga, hogy megvédje magát, ha úgy találja, hogy méltatlan támadás éri. Ez természetesen az EU minden tagállamára igaz. Ami Magyarországot illeti, az utóbbi időben számos, nem mindig megalapozott bírálat céltáblája volt. S vajon miért is ne védhetné meg magát, a saját pozícióját ezekkel a kritikákkal szemben? Az európai intézmények nem állítják magukról, hogy csalhatatlanok, és ugyanez vonatkozik a bizottságra, az Európai Parlamentre, nem is beszélve a parlamenten belüli pártcsaládokról vagy az egyes képviselőkről. A demokrácia alaptétele, hogy mindenkinek joga van a bírálatra. De aki keményen támad, az ne csodálkozzon, ha a megbírált fél ugyanilyen hévvel védekezik.
Csakhogy Orbán Viktor és pártjának némely vezetője nemegyszer állította, hogy Európa Magyarország ellen van, és hogy a magyar népet sérti, amikor valaki bírálja mondjuk a médiatörvényt vagy az új alkotmány egy-egy fejezetét. A leggyakoribb állításuk, hogy az európai baloldal összeesküdött Magyarország ellen. De ezeket a bírálatokat jórészt olyan európai politikusok fogalmazták meg, akik nem tartoznak a baloldali pártcsaládhoz: José Manuel Barrosóról vagy Viviane Reding biztosról beszélek. Ilyen esetekben is jogosnak tartja az önvédelmet?
Orbán Viktor sosem állította, hogy Európa Magyarország ellen lenne. Amint az imént említettem, Magyarország, a magyar kormány durva támadások célpontjává vált számos területen, gondolok elsősorban az alkotmányra, a média helyzetére vagy a sarkalatos törvényekre. A magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy egy-egy, az Európai Parlament plenáris ülésén szélsőséges hangnemben megfogalmazott bírálat felháboríthatta a magyar népet vagy némely politikai vezetőt. Jellemző egyébként, hogy az európai baloldal által megfogalmazott követelések legnagyobb része olyan kormányokat érintett, amelyekben jobboldali politikusok ülnek, és a legritkább esetben bírálták a saját pártcsaládjuk által vezetett kormányokat. Hogy ezt a kettős mércét érzékeltessem, hadd emlékeztessek az új, szocialista-liberális színezetű román kormány néhány olyan intézkedésére, amellyel nehéz helyzetbe hozta az ottani kisebbségeket. Amikor pél dául felrúgta a korábbi arányos választási rendszert, a kis pártokat lehetetlenítette el. Furcsa, hogy sem Swoboda, sem Verhofstadt úrnak (az Európai Parlament szocialista, illetve liberális frakciójának elnöke – a szerk.) nem volt egyetlen bíráló szava sem a román kormány részére. Ezzel szemben az európai baloldal odáig merészkedett, hogy kérdésessé tette egy szuverén állam parlamentjének jogát arra, hogy az új alkotmány szövegét a nemzeti himnusz első sorával indítsa, megemlítve abban Isten nevét: ez kétségkívül igen veszélyes precedens. Más kérdés persze Barroso bizottsági elnök és Viviane Reding biztos asszony esete: az ő álláspontjukat nem szabad egy napon említeni a baloldaléval. Az Európai Bizottság ugyanis nem utasította el „en globe” a szóban forgó törvényeket, csupán azoknak egy-egy fejezetét bírálta. Ráadásul a vitatott törvénycikkelyek legnagyobb részét a magyar fél már módosította, vagy éppen azon dolgozik.
Amikor az Európai Bizottság márciusban a kohéziós alapok felfüggesztéséről döntött Magyarországgal szemben, a magyar kormánykö rök igazságtalannak nevezték a lépést, azt állítva, hogy Európa Magyarországgal akar példát statuálni. Ön is úgy gondolja, hogy Budapest szúrja Európa szemét?
Az előző, szocialista-liberális kormányok politikájának eredményeként a hiány elérte a magyar GDP 7-9 százalékát, de ekkor a büntetés szóba sem került. Pedig Magyarország jelenlegi gazdasági gondjainak oka az előző szocialista-liberális kormányok felelőtlen gazdaságpolitikájában keresendő. Másrészről viszont ténykérdés, hogy az EU tagállamainak jelentős többsége küzd hasonló deficittel, miközben el kell ismernünk, hogy Magyarország rendkívüli erőfeszítéseket tesz a hiány csökkentésére. Ennek köszönhető, hogy a deficit mértéke már ebben az évben a háromszázalékos tűréshatár alá kerül, és remélhetőleg hosszabb ideig így is marad. Ennek eredményeként Magyarország azon négy EU-tagállam közé kerülhet, amelyek sikerrel szorították le a deficitet a megkívánt határ alá. Úgy hiszem, ennek elismerése nem marad el az Euró pai Bizottság részéről sem.
Ha már a gazdaság bajairól beszélünk: Európát felkészületlenül érte a krízis. Nem volt egységes pénzügyi szabályozása, sem gazdasági kormányzása, nem volt az uniónak válságkezelő mechanizmusa. Ön szerint az EU pótolta ezeket a hiányosságokat? Képes lesz Európa megerősödve kikerülni a válságból?
Európa ebből a krízisből csak akkor kerülhet ki megerősödve, ha integrációját erősíti. Az új fiskális paktum éppen ezt írja elő, a költségvetések integrációját. Ami persze együtt jár a szociális integrációval, ez elkerülhetetlen. S végül beszélnünk kell a politikai integrációról, amellyel az unió eddig adós maradt, a kontinens kulturális tradíciói miatt. De világosan kell látni: problémáink megoldására nem a kevesebb, hanem a több Európa szolgál. Egy szolidáris és felelős Európa, amely együtt dönt és együtt cselekszik a nemzetközi porondon politikai ügyekben csakúgy, mint gazdasági és kereskedelmi kérdésekben. Minden hónap, ami erősödő integráció nélkül múlik el, elvesztegetett idő.
Névjegy
JOSEPH DAUL
A 65 éves politikus 2007 óta áll az Európai Parlament legnépesebb frakciója, az Európai Néppárt élén. Népes családból származik, hat testvér között nőtt fel. Húszéves korától egy kisebb méretű farmot vezet feleségével Franciaországban, a politizálást a befolyásos francia agrárszakszervezetben tanulta. 1999-ben Nicolas Sarkozy pártjának színeiben indult az európai parlamenti választásokon. Az EP-ben a mezőgazdasági bizottság élén játszott aktív szerepet.
(Népszabadság)