A nyugdíjellátás biztonságáról, az európai demográfiai és munkavállalói helyzet változásáról valamint az Óvilág gazdasági kihívásairól beszélgettünk Őry Csabával, az Európai Parlament fideszes néppárti képviselőjével.
Képviselő Úr! Május végén az Európai Parlament illetékes bizottsága elfogadta a nyugdíjellátás korszerűsítéséről szóló indítványát, amit Gál Kingával közösen jegyzett. Miről szólt ez az indítvány?
– Jelentős témáról van szó: a szabad letelepedés az EU egyik alapvető szabadsága, ami a nyugdíjasokat is megilleti. Az európai munkavállalókat nyugdíjjárulékaik befizetése után teljes mértékben megilleti a nyugdíjellátás, bárhol is telepednek le az Unió területén. Ezért szükséges, hogy az egyébként tagállami hatáskörben maradó szociális ellátások terén összehangolt együttműködés folyjon. Az eltérő nemzeti szabályozások miatt előfordul, hogy a másik országban letelepedő nyugdíjas nem kapja meg nyugdíja teljes összegét, vagy várnia kell rá. A bonyolult helyzetben a tagállamok sokszor egymásra várnak, vagy éppen nem megfelelő az adatszolgáltatás. Indítványunkban nem akartunk egységes szabályozást követelni, hiszen az Európai Parlament és az Európai Tanács együtt dönt a kérdésben, és a Tanácsban az adott tagállam megvétózhatja a neki nem tetsző terveket. Mi az összehangolásra, az együttműködésre fektettük a hangsúlyt, hogy a nyugdíjasok fennakadás nélkül hozzájussanak járandóságukhoz.
– A nyugdíjkorhatár 67. évre történő eltolásáról lehet hallani hazánkban. Önnek mi erről a véleménye? Valóban ez a legjobb megoldás az aktívak arányának növelésére?
– Úgy vélem, először új munkahelyek teremtését kell elősegítenünk, hiszen számos aktív korú honfitársunk munkanélküli. A Fidesz javaslata az egymillió új munkahely létrehozásáról éppen erről szól. A demográfiai folyamatokat mindenki ismeri: az orvostudománynak hála egyre tovább élünk, ugyanakkor egyre kevesebb ember születik, és kevés az aktívak aránya. A nyugdíjkassza bevételeit növelni kell. Ha hozzá kell nyúlni a rendszerhez, akkor azt csak az érintettekkel való tárgyalások, új egyezségek után lehet megtenni. Személy szerint az Orbán-kormány idején bevezetett, rugalmas nyugdíjbavonulási lehetőséget támogatom: ebben mindenki eldöntheti, hogy a korhatár elérése után tovább dolgozik, vagy nyugdíjba vonul. A mostani, stagnáló társadalmi és gazdasági környezetben kell először változást elérnünk.
– Beszéljünk a hazai munkavállalók lehetőségeiről: mikor nyílik meg teljesen az európai munkaerőpiac?
– Üdvözöljük, hogy Franciaország, amely július elsejével átveszi az EU elnökségét, egyik első döntéseként megnyitja munkaerőpiacát az új tagállamok előtt. Én a teljesen szabad munkaerőpiac híve vagyok: a szabad munkavállalásnak rengeteg pozitív hatása van, új munkahelyek jönnek létre, halódó ágazatok éledhetnek újra, és a keleti tagállamok lakóinak inváziójától sem kell tartaniuk a nyugatiaknak. A legfrissebb adatok szerint például az évekig Nagy-Britanniában dolgozó lengyelek jelentős része elindult haza, mert otthon már megfelelő lehetőségek várják őket. Sőt, már a románok is kezdenek hazaköltözni, mert Románia gazdasági fejlődése munkahelyek tízezreit kínálja számukra.
– A munkavállalók egyre mobilisabbak, ugyanakkor a globalizáció miatt sorra épülnek le a jóléti államok rendszerei. Ön hogy látja, melyek a legfontosabb jelenlegi tendenciák?
– Valóban komoly viták folynak a témáról: a globalizáció lovagjai előnyösnek ítélik a jóléti kiadások lefaragását, szerintük ez vezet a jobb versenyképességhez. Én úgy látom, ennek oltárán sok mindent feláldoznának, amit Európában értéknek tekintünk: ilyen a család együttléte, a pihenés joga, vagy a munkavállaló kizsigerelésének tilalma. Remélem, a mostani éles viták egyensúlyhoz vezetnek. A munkavédelmet az EU alapító atyái a Római Szerződésben is összeurópai szinten szabályozták, közös érdek tehát a munkavállalók védelme. A megengedőbb munkavédelmi szabályok hosszú távon ugyanúgy a szociális kiadások növekedését eredményeznék, hiszen több lenne az egészségromlás, a baleset. Elismerem, új helyzet van a világgazdaságban, és a dolgok nem mehetnek úgy tovább, mint régen. A régi mondás szerint: ahhoz, hogy minél többet megőrizzünk, lehetőleg minél többet kell változtatnunk a körülményeken.
– Hogyan lehet létbiztonságot teremteni az egyre inkább globalizálódó világban?
– Senkinek nem érdeke, hogy kizsigerelő munkával roncsolják az európai munkavállalókat. Ma az EU-ban a 48 órás munkahét számít szabványosnak. A Tanács mostani, sokat vitatott javaslatában szinte semmi nem változna: hiába lenne ritka és kivételes esetekben egy maximális lehetőség a 60-65 órás munkahétre, többhónapos átlagban számolva még ekkor sem léphetnék túl a munkaadók a 48 órás korlátot. Ráadásul ma 72 óra a maximális heti munkaidő, ezt a javaslat éppen leszorítaná 60-65 órára. Minden hisztérikus fellépés ellenére ez egy józan javaslat. Ugyanakkor a Tanács és az Európai Parlament együttdöntésére lesz szükség, ami előtt folyamatos konzultáció lesz az érintettekkel. A végleges döntés csak évek múlva várható.
(fidesz-eu.hu)