A NATO-csúcs kérdőjelei
2010. 12. 16.
"A NATO-tagállamok minisztereinek tanácskozásán, 2008 októberében John Craddock, a NATO európai erőinek vezetője kijelentette: Oroszország grúziai behatolása arra késztette a NATO-t, hogy felülvizsgálja a tagállamok biztonságával kapcsolatos feltevéseit. Most, a lisszaboni csúcs után vajon érvényes-e még ez a kijelentés? " – kezdte nyilatkozatát Hankiss Ágnes európai parlamenti képviselő (Fidesz).
A néppárti politikus szerint a megállapodás Oroszországgal célszerű politikai lépés, amely biztonságunk megszilárdítását szolgálhatja, ez azonban óhatatlanul felvet komoly erkölcsi és stratégiai kérdéseket is. Többek között: Kíván-e engedni a NATO az együttműködés érdekében azoknak a demokratikus eszméknek a képviseletéből és védelméből, amelyekre az euroatlanti szövetség épül és amelyek számos ponton éles ellentétben állnak az orosz demokrácia-felfogással?
"Talán felesleges is külön emlékeztetnünk az emberek megfélemlítésére és bántalmazására, újságírók és ügyvédek halálának tisztázatlan körülményeire Oroszországban" – elevenítette fel Hankiss az oroszországi jogállami viszonyokat. Az EP-képviselő szerint nehéz volna nem provokatív gesztusként értékelni legújabban a Wikileaks-alapító Assange felterjesztését orosz részről Nobel-békedíjra. Kérdésként merül fel: hátrányosan érinti-e majd a belépni szándékozó országok esélyeit, ha Oroszország rossz szemmel nézi leendő NATO-tagságukat, illetve tekintetbe veszik-e a NATO vezetői bizonyos tagországok sérülékenységét és mai napig nyitott, rendezésre váró ügyeit Oroszországgal kapcsolatban?
"A megbékélés és a megállapodás történelmi iránya mindenképpen üdvözlendő. Ugyanakkor világosan kell látnunk a NATO történelmi felelősségét abban, hogy a rakétavédelmi program érdekében kötött megállapodás hozadékaként milyen nagyhatalmi erőt legitimál, illetve, hűen közös európai értékeinkhez, mire mond határozott nemet" – zárta eszmefuttatását Hankiss Ágnes.