
A jövő csak együtt képzelhető el
2009. 02. 11.
Marian Cozmát cigányok ölték meg, de nem „a” cigányok. Az elkövetők büntetett előéletű, profi bűnözők voltak, és ha már most érvényben volna a zéró tolerancia és az igazságszolgáltatás a törvényes keretek adta legteljesebb szigorral járt volna el, akkor ez a szörnyű tragédia nem történt volna meg.
A magyar állam képtelenné vált ellátni állampolgárainak védelmét. A politika sorozatos baklövései és az általános társadalmi válság következtében a közbiztonságnak még az illúziója is szertefoszlott. A magyar igazságszolgáltatás kudarca volt, amikor emberi mivoltukból kivetkőzött (egyébként cigány) gengszterek, hideg vérrel meggyilkolták Marian Cozma válogatott kézilabdázót és az is a magyar igazságszolgáltatás kudarca volt, amikor kísértetiesen hasonló körülmények között (egyébként nem cigány) biztonsági őrök brutálisan meggyilkolták Simon Tibor válogatott labdarúgót.
A határ nem a romák és a többségi társadalom között húzódik. Az egyik oldalon a tisztességes, jogkövető emberek állnak, a másik oldalon pedig a bűnözők, és a rendőrség feladata lenne az előbbieket az utóbbiaktól megvédeni. A rendőrség feladata lenne megálljt parancsolni azoknak az alvilági köröknek, akik a mi saját közösségeinket is megnyomorítják, akiktől a romák becsületes többsége is retteg. A mélyszegénység által sújtott, kilátástalan helyzetükből kilábalni igyekvő, tisztességes cigány magyarok nevében is elítélem a bűnözés minden formáját és egyben a leghatározottabban elutasítok minden olyan törekvést, amely a tragédiát a romákkal szembeni általános hangulatkeltésre próbálja felhasználni. Minden józan magyar embernek a közös jövőt kell szem előtt tartania, hiszen sorsunk évszázadok óta összefonódott, a társadalmi nyugalmat és a békés építkezés feltételeit pedig (többek között) a rendőrségnek kell biztosítania. A jövő csak együtt képzelhető el.