A hírszerzés és a belbiztonság jövője az Európai Unióban

"Megkerülhetetlen, hogy világosan meghatározzuk a feladatok megosztását az Unió Külügyi Szolgálata és belső biztonsági szervei között" – mutatott rá a néppárti politikus, aki egyaránt tagja az EP Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságának, valamint a Biztonság- és Védelempolitikai Albizottságnak.

"A biztonság egyes területeit lefedő, koherens közös politikára van szükség” – húzta alá nyitóbeszédében Manfred Weber, a néppárti frakció bel-és igazságügyekért felelős alelnöke. „Ennek egyik előfeltétele a szereplők közötti bizalom megteremtése. A uniós hírszerzés és az uniós ügynökségek feletti parlamenti ellenőrzés formái egyelőre képlékenyek, lehetőségként felmerülhet egy belbiztonsági albizottság létrehozása.”

Az előadók többsége egyetértett abban, hogy bár jelenleg is működik kétoldalú együttműködés a tagállamok és harmadik országok között, a hírszerzésen alapuló, rendszeres együttműködés kereteit ki kell bővíteni. Ahogyan az osztrák hírszerzés vezetője, Peter Gridling, az európai titkosszolgálatok vezetőit tömörítő berni klub következő elnöke megfogalmazta: "Európa közös biztonsági érdeke több, mint a tagállamok biztonsági érdekeinek összege”.

A tagállamok közötti feladatmegosztás és a közös döntéshozatal szükségességére mutatott rá Gabriel Fuentes González, a spanyol hírszerzés volt  főintendánsa. A tagállamokban keletkező információk és értékelések egyesítésének szükségességét emelte ki André Vandoren, a belga terrorelhárítás vezetője, míg Jürgen Stock, a német Szövetségi Bűnügyi Rendőrség alelnöke a külső és belső biztonsági szervek munkájának fokozottabb összehangolását sürgette. Klaus Schmidt professzor, a német Bűnügyi Nyomozóhivatal korábbi igazgatója a tagállami szolgálatokat középkori erődítményekhez hasonlította. Olivier Luyckx, az Európai Bizottság terrorelhárítási és válságkezelési egységének vezetője a közös biztonsági kultúrát és nyelvezetet jelölte meg nélkülözhetetlen előfeltételként.

Hankiss Ágnes a meghallgatás zárszavában elmondta: “Bár a nemzetbiztonsági szolgálatok a Lisszaboni Szerződés értelmében nemzeti hatáskörbe tartoznak, egyre sürgetőbb, hogy kialakítsuk az integráltabb együttműködés és a közös politika új formáit uniós ernyő alatt. Ez sokáig fog tartani, a munkát azonban el kell kezdenünk.”