Esélyegyenlőség és szociális ügyek

A fenntartható nyugdíjrendszer a foglalkoztatás növelésén és a fogyatékos emberek munkába állításán alapul

A fenntartható nyugdíjrendszer a foglalkoztatás növelésén és a fogyatékos emberek munkába állításán alapul

2011. 02. 16.

Őry Csaba felszólalásában üdvözölte az Európai Bizottságnak a nyugdíjrendszerek diverzifikációjára irányuló elképzeléseit, azonban azt is leszögezte, hogy csak olyan kiegészítő nyugdíjrendszereknek van értelme, amelyek hozzáadott értéket képviselnek az első, felosztó-kirovó pillérhez képest, nem pedig elvesznek abból. "Csak így biztosíthatjuk a nyugdíjrendszerek stabilitását" – emelte ki.

A fideszes EP-képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy a tagállami nyugdíjrendszerek fenntarthatósága csak akkor lesz biztosítható, ha megfelelő lesz az EU-ban a foglalkoztatási arány, "ha többen és többet dolgoznak". Őry Csaba hozzászólásában emellett a tagállami nyugdíjrendszerek lehetséges reformjának az EU 2020 stratégiával és a gazdasági kormányzással való kapcsolatára is kitért, hiszen ezek a nagy horderejű változtatások csak párhuzamosan, egymással szinergikus kapcsolatban mehetnek végbe. A néppárti politikus szerint a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának problematikája önmagában nem orvosolható, végső megoldásként sokkal több munkahelyre és jelentősebb gazdasági teljesítményre van az Európai Uniónak szüksége.

"Az Európai Unió az elmúlt években sok mindennel külön foglalkozott a fogyatékossággal élő emberek kapcsán, csak éppen a tagállamok nyugdíjrendszereiben lévő ún. rokkantnyugdíjasok helyzetével nem" – állapította meg Kósa Ádám felszólalásában.

A néppárti politikus szerint a rokkantnyugdíjasok helyzete tarthatatlan, mert nagyrészt munkaképes emberek önhibájukon kívül, a nem megfelelően átalakított vagy támogatott munkahelyek hiányában voltak kénytelenek ebbe a típusú nyugdíjrendszerbe bekerülni. Sokan vannak ugyanakkor olyanok is, akik egy állandó, biztos pénzügyi bevétel megszerzése érdekében használták fel a kiskapukat a rendszerváltás idején, az 1990-es évek elején. "Ez a probléma elsősorban ugyan Közép-Kelet-Európát érinti súlyosan, ahol már alapjaiban veszélyezteti a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát ez az anomália, azonban nem ismeretlen Nyugat-Európában sem" – világított rá Kósa Ádám.

Az évtizedek óta tartó folyamat szembemegy az EU2020 stratégiával is, hiszen valójában a rokkantosított emberek személyre nem szabott, elsősorban segélyszerű támogatásokat kapnak, az igazi, valós segítség helyett. Ezért bátran kijelenthető: fenntartható nyugdíjrendszer nincs az aktív, dolgozó fogyatékossággal élő emberek nélkül.

Háttér:

Kósa Ádám a március végén benyújtandó jelentésében, mely a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó új, 10 éves EU-stratégiáról szóló EP álláspontról szól, külön kitér a foglalkoztatásra és ezzel egyidejűleg a rokkantnyugdíj kérdésére. Kósa Ádám szerint nem csak az a fontos, hogy fenntartható legyen a nyugdíjrendszer a tagállamokban, hanem hogy egyúttal tudatosodjon az is, hogy akadálymentes munkahelyek nélkül nincsenek aktív, dolgozó fogyatékossággal élő emberek sem. Európában a jelenlegi prognózisok szerint ugyanis 2060-ra megduplázódik az eltartottak aránya, míg az aktívak, vagyis a dolgozók száma évente közel 1 millió fővel fog csökkenni 2020-ig. A 80 millió fogyatékossággal élő európai polgárnak kevesebb, mint 45%-a dolgozik, ami egyben óriási pazarlást jelent.