Vita Európa jövőjéről

Tisztelt Elnök úr, Képviselőtársaim!

Mint az egyik új tagállamból érkezett képviselő, kötelességemnek érzem, hogy köszönetet mondjak azért a felénk megnyilvánuló közösségi szolidaritásért, amely nélkül a kelet-európai országok képtelenek lettek volna talpra állni a 40 éves szovjet megszállást követően. Az Unió felzárkóztatási programjának bőkezűségét csakis a Marshall-segélyhez lehet hasonlítani, ha sikerül e lehetőségeket jól kihasználni, úgy a kelet-európai tagállamok polgárai egy-két évtized alatt elérhetik a gazdagabb tagországok életszínvonalát.

A Lisszaboni Szerződéssel a tagországok közötti együttműködés szorosabbá és hatékonyabbá válik, ugyanakkor lehetővé teszi az Unió további bővítését Európa azon országok számára, amelyek elfogadják és követik az Unió értékrendjét. A Szerződés véleményem szerint jó üzenet a csatlakozási tárgyalásokat már megkezdett nyugat-balkáni országoknak, amely arra ösztönzi őket, hogy felgyorsítsák a reformokat, hiszen immár számukra is kézzelfogható közelségbe került az Uniós csatlakozás.

A Szerződés számomra kétségtelenül legfontosabb újdonsága a kisebbségek jogait biztosító passzus, amelynek révén a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme az Unió alkotmányos alapelvévé vált. Ez a bekezdés lehetővé teszi, hogy meginduljon a nemzeti és etnikai származáson alapuló megkülönböztetés leküzdéséhez szükséges uniós jogalkotás.

Kisebbségvédelem a Lisszaboni Szerződésben:

1a. cikk:
„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”