Hinnünk kell abban, hogy ismét a térség egyik olyan országa lehetünk majd, amely dinamikusan fejlődik és gazdaságilag is egyre közelebb kerül a nyugati államokhoz - nyilatkozta a Demokratának Schmitt Pál, az Európai Parlament frissen megválasztott alelnöke, aki kiemelten kezeli a szlovák nyelvtörvény kérdését.
– Minek köszönhető, hogy az Európai Parlament alelnöke lett?
– A döntésnél nyilván sokat nyomott a latba a Fidesz választási eredménye, a június hetedikén elért ötvenhét százalék a legnagyobb győzelem az európai választások történetében. Másrészt a megválasztásom köszönhető a Fidesz beágyazottságának is; Orbán Viktor az Európai Néppárt alelnöke, Szájer József a néppárti frakció alelnöke, jómagam pedig most a parlament alelnöke lettem.
– Az ország számára jelenthet valamilyen pluszt az ön pozíciója?
– Abban bízom, hogy igen. Mostantól kezdve azokon a rendezvényeken, vitákon, bizottsági üléseken, ahol megjelenek, az Európai Parlamentet is képviselem, a parlament elnökét, ezért feltétlenül nagyobb súlya lesz a szavamnak. Igyekszem kihasználni ezt a lehetőséget, és felhívni a figyelmet olyan kérdésekre is, amelyekre képviselőtársaimnak nincs, vagy csak kevesebb lehetősége is van.
– Az EP-választás előtt és után is lehetett hallani olyan találgatásokat, hogy a Fidesz kormányalakítása esetén többen is hazajönnének Brüsszelből, s az ön nevét is emlegették a visszatérők között. Az új tisztsége azt is jelenti, hogy mégis marad az EP-ben?
– Korainak tartom még ezeket a találgatásokat. Nekem most az számít, hogy jól lássuk el a feladatunkat Brüsszelben. Szerencsére nagy a delegációnk, az összes szakbizottságnak lesz fideszes tagja, ami azt jelenti, hogy minden területen képviselni tudjuk az országot. Ez nagy felelősséggel jár, és összehangolt munkát kíván. Sokkal nagyobb a felelősségünk, mint azoknak a pártoknak, amelyeknek csak három-négy képviselője jutott ki az Európai Parlamentbe. Aztán a párt számára a következő feladat a választások megnyerése, remélem, minél hamarabb, kormányzati pozíciókról csak azután lehet majd beszélni. Konkrét felkérést egyébként nem kaptam; ha úgy gondolják, hogy itthon van rám szükség, szívesen jövök, ha pedig Brüsszelben tudok segíteni a munkámmal, akkor maradok.
– Melyek az első megoldandó kérdések az új európai parlamenti ciklusban?
– Vannak olyan összeurópai feladatok, amelyek megoldásán már évek óta dolgozunk, de még van mit tenni: említhetném a lisszaboni szerződés elfogadását, a demográfiai lejtmenetet, a munkahelyteremtést, az utóbbi hónapokból a gazdasági válság kezelését, az energiaellátás biztosítását, a fenntartható fejlődés ügyét, különös tekintettel az éghajlati változásokra és így tovább… Látható, ezek mindegyike érinti hazánkat is. És vannak emellett kifejezetten magyar ügyek: ide tartozik a határon túli magyarok nyelvhasználata, kisebbségi jogai és más, emberi jogi kérdések, s ezeken a területeken természetesen továbbra is teljes mértékben képviseljük a nemzeti érdekeket.
– Ha mára nyelvhasználatot említette: a szlovák nyelvtörvény kapcsán mit kívánnak tenni?
– Több fronton indítottunk támadást, alakítottunk például egy munkabizottságot, amelynek tagja Bauer Edit, Gál Kinga és Tőkés László, tehát felvidéki, magyarországi és erdélyi képviselő is helyet kapott benne. Ők mindannyian otthon vannak az emberi jogok kérdéskörében, elkötelezettségükhöz nem férhet kétség. Magam is kiemelt ügyként kezelem ezt a kérdést, ami nem csupán magyar emberként, hanem európai képviselőként is kötelességem, hiszen az unió egyik alapvető törekvése a nyelvi sokszínűség megőrzése. Korábban is felszólaltunk hasonló esetekben; a mi kezdeményezésünkre lett az uniónak olyan biztosa, akinek az a feladata, hogy a nyelvi sokszínűség felett őrködjön, de felszólaltunk például akkor is, amikor a Bolyai Egyetemen hátrányba kerültek a magyar professzorok.
– Ezek szerint az unió alapelveivel ellentétes ez a törvény?
– Igen, ez a jogszabály szemben áll az európai normákkal. Minden nemzet számára különösen fontos a nyelvhasználat kérdése. El tudjuk például képzelni, hogy Spanyolországban betiltsák a katalán nyelvet? Nekünk, magyaroknak is az egyik legfontosabb kapaszkodónk a közös nyelv itt a Kárpát-medencében, és kötelességünk mindent megtenni, ha ennek használatát korlátozni akarják.
– A székely autonómia ügye is felmerülhet az EP-ben?
– Ebben a kérdésben a megoldás nem az unió ügye, hanem az adott nemzeteké. A legfontosabb feltétel, hogy az ott élő magyarság egységes álláspontot képviseljen. Ezen túlmenően pedig akkor lehet autonómia, ha olyan kormány lesz Magyarországon, amelyik a szívén viseli ezt a problémát, és olyan vezetés lesz Romániában, amelyik rájön, hogy itt nem területi követelésekről van szó, s ezért engedékenyebb lesz ebben az ügyben, mint most. Hogy egyszerűen fogalmazzak: egy jó szándékú román kormány és egy jó szándékú magyar kormány megállapodása tehet pontot ennek a kérdésnek a végére.
– Visszatérve a magyar belpolitikára, alig másfél hónappal vagyunk a választások után, de máris volt egy nyílt levélváltásuk Morvai Krisztinával.
– Nagyon meglepett, hogy a Jobbik képviselője nyilvános levelében a fideszes képviselőket bírálta, azzal vádolva bennünket, hogy nem léptünk fel megfelelően a 2006. őszi túlkapásokkal, jogsértésekkel kapcsolatban. Meglepett, hiszen az európai parlamenti mandátum nem arról szól, hogy különböző politikai érdekek mentén a Fideszt kell támadni. Remélem, hogy Morvai Krisztina a későbbiekben nem a Fidesszel, hanem az ország érdekeinek képviseletével foglalkozik majd. Most kénytelenek voltunk válaszolni, mert alaptalan rágalom, hogy nem léptünk fel az atrocitások kapcsán. Egyebek mellett kerekasztal-megbeszélést szerveztünk, amelyre Morvai Krisztinát is meghívtuk, könyv kiadását támogattuk, kiállítást szerveztünk Brüsszelben a 2006. októberi képekkel, Magyarországra hoztuk az unió két biztosát, nemzetközi megfigyelőket hívtunk Budapestre; azt gondolom tehát, mindent megtettünk, hogy felhívjuk a figyelmet a jogsértésekre. Egyébként EP-elnöki megválasztása után Jerzy Buzeknek is átadtuk a Túlkapások című könyvet.
– Ha már Jerzy Buzeket említette: az, hogy lengyel elnöke és magyar alelnöke van az Európai Parlamentnek, azt is jelenti, hogy a volt szocialista országoknak egyre nagyobb súlyuk van az unióban?
– Inkább úgy fogalmaznék, véget érhet az az időszak, amikor egységes Európáról beszéltünk, közben pedig állandóan régieket és újakat, keletieket és nyugatiakat, szegényeket és gazdagokat emlegettünk. Jerzy Buzek megválasztása, aki a Szolidaritás vezéralakjai közé tartozott, az egyik jelképe lehet egy új korszak kezdetének. Megjegyzem, amikor először egyeztettem vele az alelnöki feladataimról, azzal a mondással kezdtük a beszélgetést, amely úgy indul, hogy "Lengyel, magyar két jó barát…" Magyarországot sem fogja tehát hátrány érni Buzek úr elnöksége idején.
– Lehet, hogy az unióban politikai értelemben megszűnik a különbségtétel, mi viszont több tekintetben leszakadóban vagyunk Európától…
– Való igaz, távolinak tűnik már az az időszak, amikor az Orbán-kormány alatt a térség éllovasai voltunk. De ez is olyan probléma, amire nem az Európai Unió fog megoldást találni, hanem itthon kell egy olyan kormányt választanunk, amely újra elindít bennünket a fejlődés útján. Sokan azt mondják, korábban a Nyugathoz akartunk felzárkózni, míg ma az a reális cél, hogy egyszer behozhatjuk Szlovákiát. Én azonban úgy vélem, még mindig mernünk kell nagyot álmodni, és hinnünk kell abba hogy ismét a térség egyik olyan országa 4 hetünk majd, amelyik dinamikusan fejlődik és gazdaságilag is egyre közelebb kerül a nyugati államokhoz. Erős Európához kívánunk tartozni erős Magyarországként.