Emberfeletti teljesítménnyel ért el eredményeket az Orbán-kormány Surján László szerint. Az Európai Parlament kereszténydemokrata alelnöke szerint az EP-választás tétje az lesz, hogy erős magyar néppárti frakció tudja-e majd kivédeni a hazánkat érő baloldali támadásokat.
– 2014 első heteiben vagyunk, lassan beindul a magyar és az európai parlamenti kampány. Milyen mérleget vonna röviden a hazai, kormányzó jobboldal és az ellenzéki baloldal elmúlt évekbeli teljesítményéről, tevékenységéről?
– A kampány szerintem 2010 óta folyik. Most persze durvulni fog. Ami a mérleget illeti: emberfeletti a teljesítmény. Leráztuk magunkról a túlzotthiány-eljárást, azaz tartósan 3 százalék alatt tartjuk a hiányt. Visszafizettük az IMF-hitelt. E két tényező azt hozza magával, hogy nem kell olyan tanácsokkal foglalkoznunk, hogy csökkentsük a nyugdíjakat vagy a fizetéseket. Kevesebb az államadósságunk, különösen, ha nem forintban számoljuk az egészet. Nő a foglalkoztatottság, csökken a munkanélküliség. Adókedvezmények segítik a fiatalok, a nyugdíj előtt állók foglalkoztatását. Az adózás kevésbé bünteti a munkát, inkább forgalomhoz kötött az elvonás. Jelentősen nőttek a gyermektámogatások. Lekötöttük az uniós támogatásokat, azaz ledolgoztuk azt a hatalmas elmaradást, amit a Gyurcsány-világ ránk hagyott. Példa nélküli módon megállítottuk a megélhetés költségeinek emelkedését, a minimumra csökkent az infláció, csökkent a gáz, a víz, az ára, a szemétszállítás, a távfűtés ára. Nőtt a minimálbér. E mindenkire, a legszegényebbekre is vonatkozó intézkedések mellett elkezdődhetett a középrétegek gyarapodása, ami minden egészséges társadalom lényegéhez tartozik. A szocialisták által gazdagoknak minősített családok terheinek csökkenését az tette lehetővé, hogy a közteherviselésbe bevontuk azokat, akik eddig ebből alig vették ki a részüket: gondolok a bankokra, más nagyvállalkozásokra. Az elszámoltatás kapcsán értékelni kellene, hogy milyen tömegben folynak a korrupció miatti eljárások. Az ítéletek ugyan elhúzódnak, a bíróságok mintha félnének politikusokról ítéletet mondani. Ez baj, de még nagyobb baj lenne, ha a politika beavatkozna a bíróság ügyeibe. Az is ártana, ha valakit megfelelő bizonyítékok nélkül ítélnének el: mártírokat ne adományozzunk a baloldalnak.
– A Fidesz-KDNP egységes és szervezett, miközben a baloldali ellenzék épp a 2008-as MSZPSZDSZ alakjában próbál összefogni. Mit gondol az újra összenövő baloldal állapotáról?
– Az ellenzék önmagával foglalkozott, részekre tagolódott, majd egységbe forrott. Egyébként pedig csípőből tüzelt a kormányra, azt is támadták, amit annak idején még ők indítottak el. A szétválás kétségbeesett próbálkozás volt az elpártolt szavazók visszacsábítására. Ám csak a saját tortájukat tudták szeletelni. Amikor megrémültek, hogy a háromból akár kettő is kieshet, összeálltak ismét. Most csuda nagy egység lesz, legalább a felszínen. A választások után vagy szétesnek megint, ha másért nem, hogy öt torokból gyalázzanak minket; vagy Gyurcsány visszaveszi a vezetést. A politikai bűnökért nem bírósági elítélés, hanem a választásokon való leszavazás jár. Az egyesült baloldalnak most 15 százalékos a parlamentbe jutás küszöbe. Ez az ellenzék az ország javára semmit nem tett, és nem volt képes még csak vázolni sem, hogy miért volna érdemes rájuk bízni a kormányzást. A Gyurcsány Ferenc fémjelezte hazai baloldal 2006–2010 között megbukott, mint kormányzó erő; 2010 és 2014 között megbukott, mint ellenzék. Az lenne az igazi elszámoltatás, ha 15 százalékot se kapna meg a választóktól. Itt az alkalom!
– A hazai viták gyakran kerültek ki Brüsszelbe: a néppárti jobboldal és a baloldali-liberáliszöld-kommunista egységfront küzdelmeit hogyan értékelné?
– Gyalázatos és buta dolognak tartom, hogy az otthoni eredménytelenség után az európai színpadra vitték a belpolitikai vitákat. Ezzel maguknak nem használtak, az országnak ártottak. Két dolgot érdemes tudatosítani: azok a jelentések, amelyek elítélően szóltak rólunk, senkire nem kötelező vélemények. Az Európai Parlamentben bár a néppárti frakció a legnagyobb, de még a konzervatívokkal együtt sem alkot többséget. A szocialisták, liberálisok, zöldek és kommunisták együtt többen vannak, mint mi. Ez pedig azért van, mert ezek a pártok többnyire ellenzékben vannak a tagállamokban, míg a jobbközép pártok egyedül vagy koalícióban, de kormányoznak. Az EP-választásokon alacsony a részvétel, s az otthoni vereséget ezek a pártok megpróbálják az európai térben ellensúlyozni. A jobbközép pártok híveinek, tehát nálunk a Fidesz-KDNP támogatóinak a hazai választással azonos lelkesedéssel kell részt venniük az európai választásokon is. Ha nem lesz erős a magyar néppárti delegáció, nem fogjuk tudni kivédeni a folyamatos baloldali támadásokat.
– Az EP alelnökeként milyen tevékenységére, eredményére a legbüszkébb?
– Nem büszkeség tárgya ez, hanem szolgálat. A parlamentben minden jog az elnököt illeti, az alelnököknek nincs önálló döntési joga, csak feladatai. Fontos volt, hogy egyengethettem a vajdasági magyarság útját, s az egész Nyugat-Balkán felé jelezhettem, hogy magyarként is kiemelt fontosságot tulajdonítok fejlődésüknek. Az egyházakkal való párbeszéd során sürgettem, hogy a keresztények ne hallgassanak, hanem hangoztassák az európai ügyekre vonatkozó véleményüket.
– Új költségvetési időszak indul: mire számíthatnak a magyar polgárok, mire lesz képes Magyarország az uniós pénzek lehívása terén?
– A 2014-es indulás nehezebb lesz, mint valaha, hiszen soha ilyen későn nem születtek meg az új ciklusra vonatkozó döntések. De az áthúzódó programok miatt idén is jelentős támogatáshoz jutunk. A most induló ciklusban több pénzhez juthatunk, mint eddig, s ezeket okosabban használjuk majd fel: több jut a termelés növelésére, munkahelyek létesítésére.
– Európa továbbra is hatalmas kihívások előtt áll, ráadásul májusban az EU-szkeptikus pártok erősödhetnek meg az EP-választásokon. Személy szerint mit gondol, mi lehetne Európa gyógyírja, válasza a többrétű válságra, miben reménykedhetnek az erős Európa hívei?
– Alapos reform kell. Épüljön le a bürokrácia. Csak akkor legyen a döntés közösségi szinten, ha az feltétlenül szükséges. Ha valahol hatékonyabban lehet a pénzt felhasználni közösségi szinten, mint nemzeti keretek között, akkor jogos, hogy az uniós költségvetés finanszírozzon. Egyébként meg kell hagyni a feladatot a nemzeti keretek között.
(EU Hírlevél)