Vérre megy a hazánk ellen indított nemzetközi lejárató kampány, mert az európai baloldal olyan válságba került, amikor már csak ezekkel az ócska trükkökkel tud védekezni – fejtette ki a Magyar Hírlapnak adott interjújában Schöpflin György politológus, a Fidesz európai parlamenti képviselője.
– Mi annak a játszmának a valós tétje, amelyben – látszólag – az egész európai államszövetség áll szemben Magyarországgal?
– Tavaly nyáron kezdődött minden, amikor Borut Pahor – akkori szlovén miniszterelnök – zárt ajtók mögött megtette ama bizonyos kijelentéseit („Ahogy vége a magyar EU-elnökségnek, politikailag azonnal és teljes mértékben elszigeteljük Magyarországot.”), amiket akkor még nem vettünk komolyan. Én sem.
– De akkor már ön blogolt róla.
– Igen. Blogoltunk erről, de én kicsit ironikusan kezeltem. Lehet, hogy ez tévedés volt, és nem készültünk föl erre a támadásra. Hogy mi van emögött? A baloldal is jól tudja, hogy rendkívül rosszul áll a szénája. Nem kapja meg a támogatottságot a társadalomtól, s ha jól számolom, csak négy szocialista miniszterelnök maradt az Európai Unióban, és a most éppen csatlakozni készülő Horvátországban van még baloldali kormány. Ehhez képest az Európai Néppártnak tizenhat vagy tizenhét miniszterelnöke van, ami óriási különbség. Ugyanakkor a kapitalizmus a harmincas évek óta éppen a legnagyobb válságát éli, s a baloldal valahogy ebből sem képes profitálni. Többek között azért, mert óriási törést szenvedett a kommunizmus összeomlásával. Talán már 1989-től kezdődően keresi a baloldal magának az új szerepet.
– És mit találtak ki?
– Csak az úgynevezett szivárványkoalíciót. Többféle kisebbségek, de óvatosan szelektált kisebbségek képviseletét. A történelmi kisebbségekkel nem, de a genderrel, a bevándorlókkal foglalkoznak. Ez pedig nem elég, nem mozgósít. Szép és dicséretes, ezeknek a csoportoknak az érdekeit, illetve a jogait valóban tisztelni kell, de ettől még nem jön létre a baloldal. Ugyanakkor Magyarországon ma nagyon legyengültek alakulatai, csaknem teljesen eltűntek. Ennek a tehetetlen politikai oldalnak a szemével nézve pedig azt látni, hogy egy közép-jobboldali párt, a Fidesz megszerzi a kétharmados többséget, és ráadásul elindítja a reformprogramot, nos ez egy kiváló célpontnak bizonyult. Szerintem ez adja meg a magyarázatot mindenre. Másik tényező pedig az, ami mögé bújnak: „Milyen jó, hogy ez a bizonyos ország ott van valahol keleten egy gyanús helyen, ahol érthetetlen és kiejthetetlen nyelvet beszélnek.” Ekkor kezdték keresni a részleteket, amiket aztán folyamatosan kifordítanak értelmükből, illetve félinformációkból dolgoznak – az olvasóra bízom, hogy hazudnak vagy tévednek.
– Például a magyar abortusz ügyében.
– Amikor két nagynevű – nem szükségszerűen nagyon baloldali – brit újságíró azt írja, hogy Magyarország alkotmánya tiltja az abortuszt, akkor már tudhatjuk, hogy itt valami nem stimmel. Sok mindent el lehet mondani az alaptörvényünkről, de ezt történetesen nem.
– Mindez – gondolom – csak a jéghegy csúcsa. Mivel kell még számolnunk?
– Folytathatnám azzal, hogy a magyar baloldal is szerves része a dezinformálás folyamatának. Azt hiszem, hogy leginkább Bajnai Gordon Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány elnevezésű intézménye játszotta a legtöbb szerepet ebben – bár ezt bizonyítani nem tudom. Azt feltételezem, hogy ez a szervezet nagyon színvonalasan adta le a célinformációkat. Csak meg kell nézni a honlapjukat. Jó angolsággal megírt oldal, amelynek állításait nagyon sok baloldali elfogadja. A New York Times honlapján elérhető Paul Krugman-blog is innen vett át információkat. Ugyanakkor az újságírók nagy része – egyesek szerint négyötöde – inkább baloldali, nézeteik pedig abban tükröződnek vissza, hogy magát a hatalmat gyanakvással szemlélik, főleg akkor, ha ezt a hatalmat úgynevezett jobboldali kormány gyakorolja.
– Megbánták volna a legutóbbi uniós bővítéseket?
– Azt érzem, inkább az új tagállamok kerülnek pellengérre. Hollandiában egy szélsőjobboldali párt létrehozott egy közép-kelet-európai bevándorlók elleni honlapot. Ez a rasszista ügy mégsem keltett akkora hullámokat, mint az egyébként kettős mérce, amivel Magyarországot mérik. Nagyon érdekes és szomorú, hogy mi kerültünk a célkeresztbe, és nem vigaszként mondom, de mi csak első lépés vagyunk. Már Románia felé is kacsingatnak. Nagyon érdekes, hogy a környező országok igazából nem szálltak bele ebbe a nagy magyarellenes hullámba. A litvánok és a lengyelek kiálltak mellettünk, de számomra nagyon érdekes, hogy a csehek vagy a szlovákok nem szóltak. Ez már sokat jelent, valószínűleg ők is érzik, hogy mindez inkább Közép-Európának szól. Hasonlóan a francia és holland tiltáshoz, a schengeni övezet bővítésével kapcsolatban. Azt hiszem, hogy Nyugaton ma már nagyon sokan sajnálják a 2004-es és 2007-es bővítést, és akkor már itt vagyunk. Hazajutottunk.
– Ön miként tekint a múlt heti, hazánkat elítélő strasbourgi EP-állásfoglalásra?
– Még nem tartunk ott, hogy ha valaki meglát egy magyart, azt azonnal lelőheti. Még nem kerültünk abba az állapotba, hogy bennünket teljesen kiközösítettek volna. Ez a határozat részben egyféle elégtétel a baloldal számára, amely lám, megmutatta, mire képes – szimbolikusan. Mindenesetre mindez leírja azt az egészen különleges állapotot, ami itt uralkodik az Európai Parlamentben, s ami egyetlen honi parlamentben nem tapasztalható meg: négy baloldali frakció – kommunisták, zöldek, liberálisok, szocialisták – gyönyörűen együttműködnek ilyen „emberjogi kérdésekben”. Különleges állapot ez, ami különleges dolgokat eredményez.
– Ennyire zavaró lehet bizonyos körökben, hogy a Fidesz szerintük túlnyerte magát?
– A legutóbbi választások idején még azt válaszoltam volna, hogy nem. Ma azonban már látom, hogy vannak olyanok, akik egészen beleélték magukat ebbe az egészbe, s már azt hiszik, a Fidesz léte egymagában személyes támadás és sértés ellenük. Ezek az emberek úgy élik meg saját identitásukat, hogy valahogyan meg akarják menteni a világot a Fidesztől. Mert szerintük a Fidesz – mint tudjuk – maga a patás ördög, és én ezek szerint egy ördögfióka vagyok, sőt mindenki, aki az irodámban dolgozik, az is egyre kisebb ördögfióka. Csak ezt tudtuk elérni. Nem tettük le az ördögvizsgát. De lehet, hogy majd megkérjük a baloldali képviselőket, szíveskedjenek megmérni bennünket.
– Képesek az Orbán-kormány megbuktatására ezek a „vizsgáztatók”?
– Biztos vagyok abban, hogy léteznek Magyarországon olyanok is, akik hisznek egy forradalom elsöprő erejében, amivel meg lehet buktatni a számukra illegitim Fidesz-kormányt. Az viszont, hogy a választók többsége még mindig a Fideszt preferálja, nem zavarja őket. Mert ők ideológiai indíttatásból közelítik meg a problémát. Ha ezt a forgatókönyvet nézzük, akkor ez nagyon aggasztó. Azt jelenti, hogy a baloldal számára egy demokratikusan megválasztott kormány illegitim. És nem tudom, hogy az egész európai baloldal hajlandó lenne-e egyáltalán belemenni egy ilyen stratégiába. Az biztos, hogy vérre megy a harc, és az első számú célpont Európában Orbán Viktor. Őt valahogyan nagyon nem szeretik. Valószínűleg nem is akarják megérteni, hogy van az, hogy ennek ellenére a magyar szavazók többsége még mindig mellette áll. Ráadásul – pechükre – beindult a kurucosodás. Minél inkább támadják Magyarországot, annál inkább fölsorakoznak a Fidesz mellé az emberek. Január 2-án az Opera elé vonult – legyünk nagyvonalúak – hetvenezer ember. Január 21-én a békemenetben – legyünk mértéktartók – mondjuk, csak négyszázezer ember demonstrált a kormány mellett – azért itt van ám némi különbség. Az első tüntetést mégis nagydobra verte a nyugati sajtó, míg a másodikról mintha elfeledkeztek volna. Ennek ellenére mégsem tetszik bírálóinknak, hogy mi értjük e kettős mércét. A baloldalt részesítik mindenkor előnyben, nem a magyar népet.
– Ha pedig nem hallgatnak a békemenetről, akkor leantiszemitázzák a résztvevőit.
– Külön probléma, amikor valakire ráragasztják ezt a bélyeget, mert akkor még az illetőnek saját magának kell bebizonyítani ártatlanságát. Közben pedig az egész európai jogrendszer abból indul ki, hogy létezik a vélelmezett ártatlanság. Hiába kérjük, bizonyítsák is azt, amit állítanak, azt válaszolják: „Nem kell bizonyítani, mi ezt tudjuk.” Akkor mi most hol is vagyunk? Erdőben, dzsungelben vagy valamilyen mocsárban? Azt hiszem, mindenképpen valamilyen kellemetlen helyen. Ez egy egészségtelen állapot, és nem tudom, hogy hosszú távon – ami öt vagy hét évet jelent – mi történik az európai baloldallal? Lehet, hogy ha nem is az utolsókat rúgja, de olyan válság szélén áll, ahol csak ezekkel az ócska trükkökkel próbálja magát megmenteni.
– Azért nem szeretik a magyar miniszterelnököt Európában, mert attól tartanak, hogy más nemzetek is követhetik a példáját?
– Orbán Viktor tényleg előfutára egy valamennyire átalakuló európai politikai (és valamennyire szociológiai) rendszernek. Ez nem az én gondolatom, hanem Ivan Krasztev kiváló bolgár politológiai elemzőé. Aki szerint vissza-visszatérünk abba az irányba, ahol ezek a szivárványkoalíciók negyedleges szerepet fognak játszani, és az dönti majd el a politikai irányvonalat, amit a többség akar. Ez természetesen szétrombolja az egész baloldali gondolkodás alapjait.