Ne engedjük, hogy leereszkedjen a “technológiai vasfüggöny”!

Barsiné Pataky Etelka 2009. január 26-án, az Eurisy által szervezett nemzetközi konferencia kapcsán az MTV Az Este című műsorának vendége volt. Ennek a beszélgetésnek az átiratát olvashatják.

– „Az űr egyáltalán nincsen messze, körülbelül egy óra autóval mármint ha felfelé is tudsz menni” – Ez Sir Fred Hall csillagász kedvenc mondása volt, de akár az európai kormányzati űrügynökségek jelmondatának is tekinthető, az Unióban ugyanis egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy ezen a területen, vagyis a világűrben is versenybe kell szállni Amerikával. Fő tervük 2013-ra üzemkész lehet, ez az európai műholdas navigációs rendszer a Galileo, amelynek témafelelőse az Európai Parlamentben Barsiné Pataky Etelka Fideszes EP képviselő, akit egyébként Brüsszelben egyszerűen csak madame Galileoként szoktak emlegetni. Az Uniós űrprogram most éppen 20 éves, a jubileumot pedig Budapesten ünneplik egy konferencián, ahol azt vitatják meg, hogy a tagországok miként használhatják ki az Uniós űrkutatási programok előnyeit. Az Este vendége Barsiné Pataky Etelka, a Fidesz Európai Parlamenti képviselője, jó estét kívánok.

Ilyen válságos időkben, amiről az előbb is beszélgettünk, meg gyakorlatilag minden nap, tényleg nincs jobb helye a pénzünknek, mint űrkutatásra költeni?

– A pénzügyi és gazdasági válság után Európa el fog indulni. Az a kérdés, hogy Magyarország is elindul, vagy állva marad. Azt ma világosan lehet látni, hogy Európa úgy fog elindulni, hogy ezekre a csúcstechnológiákra fogja a gazdasági növekedését alapozni. Az egyik ilyen csúcstechnológia éppen az, ami már szinte mindenütt jelen van, csak nem tudunk róla, és folyamatosan használunk. Ez az űrtechnológia. Gyakorlatilag azt mondják, hogy egy átlagember egy nap körülbelül ötven műholdat használ a meteorológiai jelentéstől kezdve, egészen a mobil internetezésig, hogy néhány példát mondjak. Nem is vesszük észre, és a mindennapjaink részévé válik.

– Igen, de az űrkutatás olyan dolgok, ami óriási pénzeket emészt fel, és nagyon gyakran zsákutcába fut. Ebben a helyzetben Magyarország nem tehetné meg, hogy mondjuk egyelőre potyautaskén viselkedik? Tehát hogyha más európai országok, ahol amúgy is úgy oldják meg a válságot, hogy próbálnak beruházásokat tenni, állami pénzt költeni, mondjuk kutatás- fejlesztésre, finanszíroznak projekteket, akkor ezekbe beszállunk. Tudunk mi erre most költeni, vagy ez a leg okosabb beruházás éppen?

– Nagyon veszélyes út lenne, hogyha engednénk, hogy a „technológia vasfüggöny” zárjon. Ez nem egy út Magyarország számára, ezt világosan lehet ma már látni. Különösen azért lenne veszélyes, mert van tudásunk és értünk hozzá, vannak már olyan magyarországi cégek, melyeknek meg van a képességük és a tudásuk arra, hogy aktívan részt vegyenek ezekben a programokban. Pillanatnyilag mi nem költünk erre, a nemzetközi szervezetben csak társult tagok vagyunk.

– Igen, és ha jól tudom, akkor Ön próbál is tenni azért, hogy Magyarország nagyobb szerepet vállaljon ezen a téren.

– Nos, igen az a helyzet, hogy úgy működik ez a nemzetközi szervezet, hogy amennyit befizetünk, annyit vissza is kaphatunk. És akkor, amikor Magyarországon már van erre tudás, hogy visszaszerezze pályázatok útján ezt a pénzt, akkor ez nem egy kidobott pénz. Szeretném azt elmondani, hogy nagyon széles a felhasználása ma már ezeknek a csúcstechnológiáknak és nincs már szinte olyan része az életünknek, ahol ezt ne használnánk. Például most legutóbb készült Magyarországról egy olyan térkép, ami bemutatja, hogy melyek a különösen fertőzött parlagfüves területek. Ez nagyon érdekes dolog, mert ezt csak egy rövid ideig lehet sikeresen irtani. Ebben ezek az azonnal lehívható felvételek rendkívüli segítséget tudnak nyújtani. De már van ma Magyarországon olyan traktor, amelyik GPS-el dolgozik a mezőkön.

– Ha ezek a dolgok ennyire megtérülnek, például a GPS technológia tudjuk, hogy megtérül, akkor miért nem tud üzleti alapon létrejönni, miért kell ehhez állami finanszírozás?

– Nem kell ehhez állami finanszírozás, teljesen üzleti alapon működik. Itt két külön dologról beszélünk. Az európai közösség megfinanszíroz bizonyos programokat, mint például a Galileo program. Már el tudtuk azt is érni, hogy ebben az infrastruktúrában, ami zárt volt előttünk, be tudunk nyomulni kisebb szeletekre. Kinyílik számunkra a tér. Azután van ennek a felhasználása, amiben teljesen üzleti alapon lehet részt venni, tehát nekünk mindössze annyit kellene betenni a közösbe, hogy tagjai legyünk ennek a nemzetközi szervezetnek.

– Ez mennyi lenne évente?

– Ez évente körülbelül ötmillió euró, de erre mondtam, hogy ezt vissza tudjuk szerezni. Gondolja meg, Csehország már tagja. Topolánek miniszterelnök a nyáron személyesen járt el Párizsban, hogy Csehországot felvegyék. Románia már tárgyalásban van, hogy tagjai legyenek a nemzetközi szervezetnek. Mi társult tagok vagyunk.

– És azt tudja, hogy a Magyar kormány szándéka rövid-, közép- vagy hosszútávon mi ebben a témában?

– Úgy tudom, hogy egyelőre ez most nem téma.

– Mi az, amiben a Magyar űrkutatás kifejezetten jó, vagy jó lehetne?

– Van már olyan cégünk, amelyik Indiának gyárt műholdakat, hogy példának említsem. Jó a tudásunk, például a szoftverekben, amiket itt használnak, rendkívül jók vagyunk. Elég híres a képzési rendszerünk is, erre is tudunk támaszkodni. Vannak tehát olyan részei ennek a területnek, ennek a csúcstechnikának, amiben otthon vagyunk. Az elkövetkező időszak erre fog épülni.