Romák és nem romák összefogásáért, egy európai szintű romastratégia létrehozásáért dolgozik Járóka Lívia néppárti EP-képviselő, aki a súlyosbodó magyar romahelyzetről is beszélt lapunknak. A 2006-os év képviselőjének választott politikussal mostantól a Néppárt arcaként is találkozhatunk.
–Egyre feszültebb a magyarországi romahelyzet, bűncselekményekről, halálesetekről hallunk. Miért alakulhatott ki ez a helyzet Ön szerint?
– Gazdasági válságban vagyunk, és ez tovább fokozza az emberek bizonytalanságát. Ilyenkor törvényszerűen fellép a bűnbakkeresés. Sajnos látható, hogy erősödik a romaellenesség Magyarországon, de azt is problémásnak tartom, ha minden konfliktus esetében etnikai háttérről beszélnek egyesek. Sajnos a hisztériakeltő hangokkal szemben kevésbé tudnak megnyilvánulni az ellenvélemények. A kölcsönös félelmek legyőzése érdekében meg kellene ismernünk egymást. Az elmúlt időszakban valóban egyre több tragikus hírről lehet hallani, de a feszültség gerjesztéséhez hozzájárul a média szenzációt hajhászó, sokszor csúsztatással élő része is. A konfliktusok egy olyan időszakban születnek, amikor a kormányzat nem mutat perspektívát, sem romáknak, sem nem romáknak. Pedig közös perspektívát, közös utat kellene felmutatni, mert az emberekben nagy igény van a megnyugvásra. A romák évszázadok óta részt vettek Magyarország építésében, jó hírének terjesztésében. Ez a jövőben is így lesz. Éppen ezért fontos, hogy felelősséggel foglalkozzunk a romakérdéssel. A nyolc évnél fiatalabb gyerekek több mint negyede roma származású Magyarországon, és ezért az embereknek, a kormányzatnak tudatában kell lennie a jövőbeli változásoknak. Egyenlő partnerként kell kezelni a romákat.
– A bűncselekmények jelentős része a kialakuló uzsorarendszerből származik. Mit lehet ez ellen tenni?
– Az uzsora a mélyszegénység egyik rákfenéje, ami ellen a bűnmegelőzés és a bűnüldözés minden eszközével fel kell lépni. A szomszédos Szlovákiában is létezik az uzsora, de ott az elmúlt időszakban előrelépés volt ezen a téren.
– Milyen az össz-európai romahelyzet jelenleg?
– Sok tekintetben hasonló: elsősorban az oktatás hiányosságait és az elégtelen mértékű deszegregációt emelném ki. A szegregáció megjelenik mind a lakóhely, mind az oktatás területén. Magyarországon a liberális oktatásügy évekkel ezelőtt azt tűzte ki célul, hogy 2009-re teljesen megszűnik az iskolai szegregáció. A valós helyzet ezzel szemben az, hogy az elmúlt időszakban növekedett az elkülönülés a hazai iskolákban. Több országban a romák nincsenek is elismerve nemzeti kisebbségként. Egészségügyileg is hátrányos helyzetben vannak: sok helyen 10-12 évvel rövidebb ideig élnek a romák, mint a nem romák. A romák közötti magas munkanélküliség egész Európában megfigyelhető. Nyugat-Európára jellemző a keletről odavándorolt romák problémája, elég itt az olaszországi konfliktusról vagy a Németországban tartózkodó koszovóiakról beszélnünk.
– Hogyan áll az európai romastratégia ügye?
– Négy évvel ezelőtt, amikor Brüsszelbe kerültem, meg akartam értetni az európai döntéshozókkal, hogy érdekük a romák integrációja. Úgy látom, sokkal jobbak a diszkrimináció elleni törvények, mint tíz évvel ezelőtt. Ahol nincs előrelépés, az a deszegregáció és az érdemi munkahelyteremtés. A lakóhelyi szegregáció egyes helyeken súlyos méreteket ölt: Kelet-Európában 30-40 ezres cigánytelepek is vannak, mindenféle infrastruktúra nélkül. Az athéni olimpiai helyszín közelében is több ezres cigánytelep található. Bár Görögország uniós pénzeket vett fel a romaintegrációra, de ennek nem sok eredményét látni. Jellemző erre az időszakra, hogy szép tervek születnek, de kevés konkrét megvalósulásról tudunk. Azt szeretnénk, ha a decemberi EU-csúcson közös felelősségvállalás születne a roma stratégia létrehozására. Örülök annak, hogy lobbizásunk eredményeként a 2009-es uniós költségvetésben már ötmillió eurót fordítanak a roma stratégia előkészítésére. Európai mikrohitelt szeretnénk létrehozni az uzsorarendszer felszámolására. Krízistérképet készítenénk Európa legszegényebb területeiről. A stratégia konkrét kidolgozása 2009 januárjától fog megindulni
– Önt választották az Európai Néppárt arcának. Hogyan esett Önre a választás?
– Megtiszteltetésnek tartom, de meg voltam lepődve, amikor kiderült. A legtöbb pártban középkorú férfiak vannak, sajnos kevés női politikus dolgozik az Európai Parlamentben. Bátor és előremutató lépésnek tartom, hogy egy új tagállamból érkező, fiatal, kisgyermekes, kisebbségi nő lehet az Európai Néppárt arca. Fontos, hogy a polgárokhoz eljusson a tevékenységünk, és hogy legyen párbeszéd. A Néppárt első prioritása a család. Fontos az is, hogy a szolidaritást összekötöttük a prosperitással, mindkettő lényeges néppárti érték. Ezzel a szerepléssel talán rá tudom irányítani a köz figyelmét a gyerekjogokra, a nőjogokra és a kisebbségi jogokra, amivel nap mint nap foglalkozom.
– Nemrég különös akciót hajtottak végre Szájer Józseffel a Sopron melletti osztrák határon: letakartak egy behajtani tilos táblát. Miről szólt ez az akció?
– Mi is érzékeltük és a barátaink is jelezték, hogy erősen akadályozzák a kishatárforgalmat az osztrákok. Erre a problémára szerettük volna felhívni a figyelmet, amihez segítséget kaptunk Ottmar Karas osztrák néppárti képviselő kollégánktól is. Örömmel hallottam, hogy előrehaladtak a tárgyalások, és hamarosan megszűnhetnek a korlátozások.