Koronázás Bratislavában?

Dr. Schmitt Pál felszólalása az Európai Parlament plenáris ülésén,

2008. június 16.

Tisztelt Elnök úr, Képviselő társaim!

Szlovákiában új oktatási törvényt fogadott el a parlament, amelynek bevezetéséhez csupán a köztársasági elnök aláírása hiányzik. Ezen túl, a magyar anyanyelvű diákok számára készülő történelemkönyvekben, a helységneveket és a történelmi személyiségek neveit a szlovák helyesírás szerint kell írni, semmibe véve több évszázados történelmi és nyelvi hagyományokat.

A szlovák fővárost mi magyarok évszázadok óta Pozsonynak hívjuk, és nem Bratislavának, mint ahogy az is magyar nyelvi sajátosság, hogy az osztrák fővárost „Bécsnek” hívjuk, nem pedig Wiennek vagy Viennának. Ezzel nyilvánvalóan nem megsérteni akarjuk szomszédainkat, hanem hűségesek maradni anyanyelvünkhöz.

A strassburgi Európa Tanács 1992-ben elfogadott Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját Szlovákia 2001-ben aláírta és ratifikálta, ezzel nemzetközi szerződésben kötelezte magát a kisebbségi nyelvek tiszteletben tartására. Leonard Orban többnyelvűségi biztos maga is stratégiai fontosságúnak tartja a nemzeti kisebbségek anyanyelvének ápolását.

Sajnálatos és elfogadhatatlan, hogy a Kultúrák közötti párbeszéd európai évében Szlovákia az európai gyakorlattal ellentétesen jár el, és nem szélesíti a kisebbségek jogait, hanem ellenkezőleg, éppen csorbítja azokat.

A trianoni szerződés következtében több ezer magyar nevű település került határainkon túlra, jogunk van ezek neveit anyanyelvünkön használni. A nyelvi sokszínűség Európa kulturális öröksége, egyedülálló kincse, amelynek megőrzése mindannyiunk feladata.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!