Kirakatperek ellenünk

Európában még ezután lehet hozadéka a szombati békemenetnek, de az sokat elárul, ahogyan a magyar baloldali sajtó bagatellizálja a tömegrendezvényt – fejtette ki a lapunknak adott interjúban Schöpflin György, a Fidesz európai parlamenti képviselője. A politológus-politikus azt sem titkolta, ma már egy másfajta Európai Uniót szeretne látni, és elmondta azt is, miként lett Magyarország a nemzetközi hisztériakeltés célpontja.

– Mennyire mély a gödör, amelybe a nemzetközi sajtó és a külföldi politikusok belelökték hazánkat?

– Szét kellene választani a jogi és a politikai folyamatokat. Megindították ellenünk a kötelezettségszegési eljárást, ami eléggé gyakori dolog. Tudtommal körülbelül kétezer ilyen eljárás van most folyamatban az unióban. Nem kell olyan nagyon izgulni miattuk. Ezek jogi kérdések, amelyekre a szakemberek találnak olyan megoldást, ami remélhetőleg mind a két fél számára elfogadható lesz. Magyarországon tavaly tizennégy ilyen eljárás volt, míg Spanyolországban körülbelül hatvan.

– Az ördög azonban itt is a részletekben bújik meg.

– Ezek komoly eljárások, de inkább technikai kérdések, amiket föl lehet fújni. Ez a probléma politikai oldala, amelynek ügyében a nyugati baloldal saját magát mozgósítja, s Magyarországot ebből a szempontból csak eszköznek használja. Majdhogynem véletlen, hogy hazánk lett a célpontjuk, bár ehhez az is hozzájárult, hogy nekünk van egy rendkívüli többséggel rendelkező jobboldali kormányunk. De azt is tudom, hogy a románok már aggódnak, hogy esetleg ők lesznek a következő célpont.

– Profánul akár, de azt is kérdezhetem, akkor mi már fellélegezhetünk?

– Nem. Azt nem mondanám. Az özönvíz, a lavina – vagy nevezzük akárminek – még nem állt meg. Ezen a héten is jelent meg ellenséges vezércikk rólunk a Financial Timesban. Keményen bírált az International Herald Tribune is.

– Az angol nyelvű médiától szokatlan módon.

– Azt, ami korábban a német újságírók magánszenvedélye és hobbija volt, most már átvette az angol nyelvű sajtó és valamennyire a francia is. És ez aggasztó, mert azt jelenti: általánosan elfogadott vélemény lett, hogy Magyarország rettenetes hely. Ha pedig az emberekben kialakul egy hiedelem, akkor nagyon nehéz őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Most nekünk állandó jelleggel a saját ártatlanságunkat kell bizonyítanunk, ami nem igazságos. Nem fair. De már régen elvetették a sulykot, és hiába kérjük, bánjanak velünk úgy, ahogy mi is szeretnénk. Meg sem hallgatják az érveinket.

– Az mégis biztató, hogy kedd óta a szocialista EP-elnök, Martin Schulz is engedékenyebbnek tűnik irántunk, pedig tőle nemrég még kaptunk rendesen.

– Hát, neki egy nagyon jó találkozója volt kedden a miniszterelnök úrral.

– Akkor most az európai vagy a magyar szocialisták árulóként tekinthetnek Schulzra? Vagy pedig a német politikus csak az EP elnökeként viselkedett így?

– Schulz most tényleg úgy lépett fel, ahogy azt korábban megígérte: ő az EP-nek lesz az elnöke, vagyis semleges álláspontot fog képviselni. Emlékeztetnék azonban arra: elég hosszú ideig hallgattak a többi új tagállam újságírói és politikusai. Most viszont egyre inkább lehet hallani Lengyelországot, Litvániát, Romániát és Bulgáriát. Ez már elég. Látszik, hogy nem lehet könnyen elintézni Magyarországot, és úgy tűnik, van egy olyan félelem, hogy a hazánk elleni támadás ki fog terjedni az új tagállamokra. A mi helyzetünk sok tekintetben kimeríti a kirakatper fogalmát. Mondvacsinált vádakkal illetnek, miközben nagyon nehezen bizonyíthatjuk ártatlanságunkat.

– Most a politológust kérdezem. Jól kezeli a helyzetet a magyar kormány?

– Rengeteg lemaradást kell behoznunk, mert tavaly a kommunikációval nem foglalkoztunk eleget. Foglalkoztunk vele, de még nem értékeltük tökéletesen ezt a baloldali támadást. Valószínűleg alábecsültük azt is, milyen befolyással rendelkeznek ellenfeleink Washingtonban. Most már azt hiszem, a kormányzati kommunikáció nagyjából szembenéz a valós helyzettel, de rengeteg hegyet kell még megmászni.

– Ehhez milyen eszköznek bizonyult a szombati békemenet, ahol jelentős tömeg jelent meg az Orbán-kabinet mögött?

– Az, ami érdekes számomra, hogy a baloldali sajtó megpróbálja ezt elbagatellizálni, mondván, hogy nem is jelentek meg ott olyan sokan, illetve, hogy ezek szélsőjobboldaliak voltak. Természetesen voltak ott jobbikosok is, de ez akkor is egy kormány melletti tüntetés volt, amit elég nehéz félremagyarázni. Tehát akkor inkább agyonhallgatják.

– Európában milyen súlya van a békemenetnek?

– Még korai lenne bármit mondani erről, de szerintem fog ez számítani, mint ahogyan az is, hogy a közvélemény-kutatások azt jelzik, a Fidesznek megvan a legitimitása.

– Pedig a ciklusok felénél általában a kormányok támogatottsága alacsony szokott lenni.

– Minden bizonnyal ezek a külhoni támadások is erősítik azokat, akik úgy gondolják: lehet, hogy vannak problémáink, de külföldről ne szóljanak bele a mi ügyeinkbe. Így a kormány érdekes módon kap egy pozitív lökést, miközben gazdaságilag nem nagyon rózsás a helyzetünk.

– Az idén történtek ellenére úgy gondolja, hogy továbbra is az unióban van a helyünk?

– Én egy másfajta Európai Uniót szeretnék látni, ami nagyobb tiszteletet tanúsít a közép-európai államok iránt. Most már komoly kételyeim vannak az európai integráció azon alapelvével kapcsolatban, hogy minden tagállam meg kell kapja az egyenlő tiszteletet. Ma ugyanis a kisebb országok szenvednek a leginkább. Az EU-n kívül nincs más út, de ha megkezdik a különféle büntetéseket, az már beláthatatlan következményekkel járhat, és akkor nem tudom, mit válaszolnék arra a kérdésre, hogy hol is van a helyünk.

Kristály Lehel

(Magyar Hírlap)