A magyar baloldal sajátjának tartja, hogy nemzetstratégiai kérdésekben támadják hazájukat Brüsszelben és Strasbourgban – mondta Hölvényi György néppárti európai parlamenti képviselő lapunknak. A második Orbán-kormány egyházügyi államtitkára, a KDNP alapító tagja a néppárti képviselőcsoport korábbi tanácsosaként jól ismeri az Európai Parlament (EP) működését. Kérdésünkre az EP múlt heti strasbourgi plenáris ülésén elmondta, a Fidesznek megvan a megfelelő háttere az érdekérvényesítéshez..
– A Fidesz–KDNP képviselői kitartottak a véleményük mellett, és nemmel szavaztak Jean-Claude Juncker bizottsági elnökké választására. A szocialista EP-delegáció szerint ezzel ártottak Magyarországnak.
– Parlamenti kollégáink változatlanul figyelmen kívül hagyják a választási eredményeikből következő önkritikát. Nem veszik tudomásul, hogy Európa nem olyan, amilyennek ők akarják, hanem annál sokkal színesebb és összetettebb. A Fidesz választási eredményei és nemzeti érdekképviselete már bizonyított, és mi tudjuk, hogy az uniós politika nem barátságról, hanem az érdekek egyeztetéséről szól. Annak van súlya, annak van ereje, akinek megfelelő háttere van ehhez. Az MSZP egyikkel sem rendelkezik, az Orbán-kormány viszont mindkettővel. Arra, amit a szocialisták csinálnak, az emberek már több választáson is nemet mondtak – ha nem politikai ellenfelekről lenne szó, azt mondanám: Ébresztő!
– Azaz nem kell a pártcsalád vagy az európai intézmények bosszújától tartanunk?
– Ez megint csak a magyar baloldal politikai kultúrájából következik, nem pedig Jean-Claude Junckeréből.
– Juncker személyére mondtak nemet?
– A Robert Schuman Alapítvány korábbi főtitkáraként személyesen is ismerem Jean-Claude Junckert. Kiváló európai politikus volt a nyolcvanas-kilencvenes években, az európai alapítók, köztük Schuman utódjának tekinti magát. Juncker politikai életműve teljes, szerintünk ő nem alkalmas személy annak az óriási fordulatnak a végrehajtására, amire ma Európának szüksége van. Nem a személyi kvalitásait vitatjuk, hanem azt a világot, amit megtestesít: ma másra, többre van szükség. Ugyanakkor messzemenően támogatjuk minden, Európa megújítására irányuló törekvésében, és a lehető legjobb kapcsolatra törekszünk vele. A különbözőségeket viszont akkor is vállalni kell, és ez nem jelenthet problémát sem a néppárti családban, sem máshol.
– Európai szinten a néppárt sokkal közelebb áll a szociáldemokratákhoz, mint a Fidesz, láttuk ezt akkor is, amikor a csúcsjelölti vitákban Juncker szinte mindenben egyetértett Martin Schulzcal.
– Miközben az Európai Néppárt nyugati, hazánknál régebben az unióhoz csatlakozó tagjai egy konszolidált szociáldemokrata világhoz szoktak, addig mi még mindig egy posztkommunista hagyatékkal harcolunk. Teljesen máshogy látják a világot ilyen szempontból a magyarok, mint mondjuk az, aki Düsseldorfban nőtt fel. Ami nekünk csatatér, az nekik egy több évtizedes konszolidált lét, így teljesen természetes számukra, hogy befogadják a megtért kommunistákat. Ezt az ellentétet csak az idő fogja feloldani, ugyanakkor a különbségek nem jelentik azt, hogy más kérdésekben ne tudnánk együttműködni.
– A Fidesz abban is különutas, hogy szinte egyedüliként mer a néppártiak közül európai keresztény értékrendről beszélni. Mi ad ehhez elég bátorságot?
– „Nagy győzelem, nagy jövő – kis győzelem, kis jövő” – ahogy Orbán Viktor fogalmazott. Magyarországon az elhúzódó rendszerváltozás után az emberek teljes politikai fordulatot akartak, és ezt négy évvel később szinte ugyanakkora erővel megismételték. A néppárti padsorokban ez a legitimitás, ez a felhatalmazás irigységet szül. Egy nemzet vágyának ilyen mértékű képviselete nagyon nehezen adatik meg más európai országoknak. Magyarország nincs egyedül, ugyanakkor a politikai legitimáció ereje miatt bizonyos értelemben járatlan utat jár. Ehhez kell a miniszterelnök több évtizedes tapasztalata és karizmatikus politizálása. Minden újítás kockázattal jár, de ha valamiért, akkor ezért érdemes kockáztatni a politikában.
– Az EP-választás után a német szociáldemokrata alkancellár, Sigmar Gabriel heccelte a néppártiakat azzal, hogy szabaduljanak meg a Fidesztől. Szerinte nem irigységről van szó, hanem a Fidesz úgymond nemkívánatos rokon.
– Ez egy politikai, hatalmi játék, amit nem szabad komolyan venni. A Fidesz ma meghatározó tagja a néppártnak, erőnket a választási eredmények határozzák meg. Szájer József EP-képviselő gyakorlatilag az Európai Néppárt második embere, s a parlamentben elnyert posztok is mutatják a súlyunkat. A néppárt útkeresésben van, ebben pedig nélkülözhetetlen számára a Fidesz, amely ennek az útkeresésnek az egyik legaktívabb résztvevője.
– Más frakciókhoz tartozó honfitársaitól is bőven kap támadásokat a Fidesz az Európai Parlamentben. Egyedi jelenség ez, vagy mások is harcolnak a sajátjaikkal Brüsszelben és Strasbourgban?
– Tíz éve vagyunk itt. Mindenkinek sok időbe telik, hogy megtalálja a helyét, mára a Fidesznek sikerült egyenlő partnerré válnia. Soha nem láttam olyat más országoknál, amit egyes szocialista képviselők csináltak az előző ciklusban, hogy a saját hazájukat jelentgetik fel, kifejezetten nemzetstratégiai ügyekben. Politikai ügyek persze vannak, de nem nemzetstratégiai súlyúak. Ez a magyar baloldal sajátja, csúfsága.
– A környezetvédelmi bizottságban Szanyi Tibor (MSZP) és Jávor Benedek (Együtt–PM) mellett ön is képviseli Magyarországot. Sikerül együttműködni?
– Jávor Benedek első megmozdulása az volt, hogy a bizottsághoz fordult a paksi atomerőmű ügyében, majd el akarta ítéltetni hazánkat egy, az Ukrajna-határozathoz benyújtott módosító indítványában. Mindez akkor lenne hiteles, ha fogná magát, és kiköltözne egy tanyára, ahol nincs villany. Magyarországnak szüksége van az olcsó és aránylag nagy biztonságú energiára, a lehetőségek márpedig korlátozottak. Egy politikusnak reálpolitikát kell folytatnia – ezen belül természetesen lehet és kell is vitatkozni. Ami a magyar baloldal viselkedését illeti a nemzeti ügyekben, arról az emberek a szavazóurnáknál már kimondták az ítéletet. Az új ciklus jó lehetőséget kínált volna változtatni a korábbi baloldali hozzáálláson. Az első hetek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a baloldal ugyanott folytatja, ahol abbahagyta.
(Magyar Hírlap, Őry Mariann)