Győri Enikő felszólalása a Benes-dekrétumok kapcsán

A képviselő asszony felszólalásának teljes szövege:

A Lisszaboni Szerződés révén Európa december 1-jétől kétségkívül biztosabb alapokon, ésszerűbben, a polgárok mindennapi életét érintő problémákra koncentrálva működhet majd. Most tehát örülnünk kellene, mert egy régóta húzódó történetnek értünk a végére.

Azt is meg kell nézni ugyanakkor, hogy ezt milyen áron értük el. Az ár értékeink arcul csapása volt; a pragmatizmus diadalmaskodott az értékek felett, s ezt nem hagyhatjuk szó nélkül.

Mire gondolok?

A cseh elnök előállt egy abszurd kéréssel. Mit volt az? Hogy az Európa szégyene Benes-dekrétumokra hivatkozással, amelyek alapján németeket és magyarokat kollektíven bűnösnek nyilvánítottak, jogfosztottá tettek és kitelepítettek a II. vh után és a mai napig hatályosak, utólag opt-outot kapjon Csehország az Alapjogi Charta alól. Ahelyett, hogy az Unió vezetői egységesen elutasították volna az abszurd kérést, kreáltak egy európai abszurdot.

Először is: jogi szempontból. Csehország dec. 1-jétől átmeneti ideig teljes egészében részese a Lisszaboni Szerződésnek, majd az Unió a jelenlegi elhatározás alapján a cseh alkotmányos rend felülbírálásával megfosztja a cseh polgárokat az Alapjogi Charta által biztosított védelemtől. Még bízom a cseh polgárokban és jogorvoslati rendben, hogy ezt nem hagyják szó nélkül. Emlékeztetőül: az Európai Parlament annak idején a jogi szempontból rendben levő lengyel és brit opt-outot is nehezményezte.

Európai abszurd, politikai szempontból: az Unió elsődleges jogának módosítására a következő alkalom egy új állam csatlakozása. Volt már ilyen, az EP létszámát a román és bolgár belépés ratifikációjával módosítottuk. Ugye nem képzeli senki, hogy egy országot lehet azzal büntetni, hogy miután tisztességgel végigtárgyalt néhány nehéz éven át, a csatlakozása attól függ, hogy egy piszkos alkut is elfogad-e másik 27 ország?  A Fidesz vezette kormány biztosan nem megy bele egy ilyen árukapcsolásba, ilyen szerződést nem fogunk megerősíteni.

Európai abszurd, erkölcsi szempontból. Az Unió számomra univerzális értékekre épülő közösség. Emberi jogi opt-outot adni a ratifikációs folyamat végén, pláne a jogfosztó Benes-dekrétumokra hivatkozással, teljes csőd.

Meggyőződésem, ha egységesek vagyunk, lehetett volna más megoldást találni. Ki lehetett volna adni egy nyilatkozatot, melyben leszögezzük, hogy Lisszabonnak nincs visszamenőleges hatálya. Ennek elégnek kellett volna lennie, s nem kellett volna aláásnunk az Unió jog – és értékközösség voltát.