Figyelnünk kell egymás problémáira

Érzékeny témával, kisebbségi és emberi jogi kérdésekkel foglalkozik Gál Kinga képviselő az Európai Parlamentben. A négy gyermekes politikusasszonnyal az európai szabadságjogokról, a szlovák konfliktusról és a dalai lámával való találkozásáról is beszélgettünk.

– Ősszel az év EP-képviselőjévé választották igazságügyi és polgári szabadságjogi kategóriában. Mivel érdemelte ki ezt a címet?

– Nem volt hivatalos indoklás, civil szervezetek terjesztettek fel, és az európai parlamenti képviselők választottak meg ebben az évben. Úgy vélem, az Alapvető Jogok Ügynökségéért végzett tevékenységem és az emberi jogok melletti kiállásom lehetett a döntő ebben. Igyekeztem a lehető legtöbb emberi jogi jelentés kapcsán néppárti felelős, úgynevezett árnyék-jelentéstevő lenni. Külön örülök, hogy a kollégák ismerték el eddigi tevékenységemet.

– Most is részt vesz egy jelentéstervezetben?

– Készül egy jelentés „Az alapvető emberi jogok helyzet az EU-ban 2004–2008” címmel, aminek kidolgozásában a Néppárt árnyék-jelentéstevőjeként dolgozom. Szerteágazó és kényes témáról van szó: a tagállamok és a frakciók mindegyike eltérően értelmezi a kérdést. Tanulságos, mennyire mások a prioritások a különböző csoportokban. A jelentésről januárban lesz szavazás az EP-ben, és eddig 240 módosító javaslat érkezett hozzá. Jellemző, hogy a régi tagállamokban a non-diszkrimináció, a melegjogok, a bevándorlók jogai vannak terítéken, míg az új tagállamoknak ennél jóval alapvetőbb emberi jogi problémákkal kell megküzdeniük: az alapvető szabadságjogok, a teljes jogállamiság terén vannak még hiányosságok egyes új tagországokban. Komoly vita folyik a jelentés körül, de sikerült elérni, hogy a magyarság problémái is benne legyenek a szövegben. A jelentés vitájában tanulságos volt, hogy figyelnünk kell egymás problémáira, csak így tudunk továbblépni. A Néppártnak az eltérő álláspontok miatt azt fogom javasolni, hogy a tagállamonkénti csoportok a saját nemzeti érdekeik szerint szavazzanak majd a jelentésről.

– Hogyan jött létre az Alapvető Jogok Ügynöksége?

– Büszke vagyok arra, hogy ezt létre tudtuk hozni: két jelentéssel, az EU különböző szerveivel folytatott tárgyalásokkal, a pártfrakciókkal és a tagállamokkal lefolytatott komoly vitákkal lehetett elindítani az Ügynökség munkáját nyáron. Sokat tanultam a tárgyalási folyamatokból. Fontos, hogy a képviselő tudatában legyen a pontos céljainak, így a kezdeményezés nem veszhet el a labirintusokban. A másik tanulság, hogy semmi sem megy kompromisszumok és támogató partnerek nélkül. A kitartás sem lényegtelen szempont, sokan ugyanis eleve elhárítják, hogy az alapvető jogok kényes helyzetéről tárgyaljanak. Meg kell találni egy másik utat, ha az első nem megy.

– Miként állt össze az Ügynökség?

– Egy felkészült dán szakértő vezeti a szervezetet, amelynek Bécsben van a székhelye. Most zajlanak a felvételik, a teljes létszám körülbelül száz fő lesz. Az ügynökség fő feladatai az adatgyűjtés, a jelentéstevés és az európai döntéshozóknak készített javaslatok lesznek. A cél, hogy objektív adatokat, tényeket lehessen minden tagországról prezentálni, és ne lehessen azokat politikai érdekből elkenni és átformálni. Jellemző például Olaszország és Szlovákia esete: az európai baloldal élesen elítéli az olaszországi jogsértéseket, de elhallgatná a baloldali kormány vezette Szlovákiában történő kisebbség-ellenes cselekedeteket. Én ezzel szemben úgy gondolom, mérjünk egyenlő mércével minden országot!

– Erdélyi származású politikusként mindvégig szívén viselte a határon túli magyarok ügyét. Hogyan ítéli meg az elmúlt időszak szlovákiai eseményeit?

– Ez ügyben mindent megtettem, amit egy európai képviselő megtehet. Többször felszólaltam, szóbeli és írásbeli kérdést intéztem az Európai Bizottsághoz, amire a napokban kell megérkeznie a válasznak. A problémák nem most, hanem két éve kezdődtek: a szlovák lépésekre érkező, nem megfelelő magyar diplomáciai válaszok bátorították Pozsonyt, hogy ne tekintsék egyenrangú félnek a magyarokat. Politikai ügyet kreáltak Malina Hedvig esetéből, és ne feledkezzünk meg a tavaly őszi eseményekről sem, mely során a Benes-dekrétumok kollektív bűnösséget kimondó elveit gyakorlatilag továbbra is fenntartották. Ján Slota a magyar külügyminisztert, sőt, egész Magyarországot sértegeti, mert láthatóan megteheti. Ott van a magyar nyelvű egyetem visszaminősítése és a földrajzkönyvek esete is: utóbbi számomra a Ceausescu-időket idézi fel, gyermekként mi sem tanulhattuk iskolai könyvekből a magyar földrajzi elnevezéseket. A Bizottságtól azt kérdeztem: meddig teheti ezt Szlovákia? Erről kellene beszélni, de egyre szélsőségesebb szólamokat lehet hallani a szlovák kormány szintjéről. Feltűnő, hogy a Bizottság eddig nem válaszolt kérdéseimre, érzékeny témáról van szó.

– Kellemesebb élmény lehetett a dalai lámával való találkozása.

– Valóban, megható és mély nyomokat hagyott bennem a találkozás. A tibeti autonómia kérdéséről beszélgettünk. Azt kell mondanom, hogy sok hasonlóságot lehetett látni a tibeti és az erdélyi törekvések között. A Néppárt részéről támogatni tudjuk a dalai láma céljait. Tőkés László püspök, EP-képviselő is részt vett a találkozón: amikor Kőrösi Csoma Sándorról beszélt, a láma felkapta a fejét. Ez is mutatja, hogy távoli nemzetekkel is lehetünk közeli kapcsolatban. 

(EU hírlevél)