Ad vagy elvesz az Európai Unió, beleértve a magyar kormányt?

A két fideszes politikus arra is rámutat beadványában, hogy a makrogazdasági egyensúly helyreállításához nyújtott segítség fejében a brüsszeli Bizottság olyan feltételeket szabott, amelyek sértik a Csatlakozási Szerződésben a tagállamoknak adott támogatási szabadságot, és ezzel nehezítik a gazdasági talpraállást.

Mindez az Európai Uniónak a magyar kormánnyal és a jegybankkal ez év márciusában kötött kiegészítő Egyetértési Megállapodásából világlik ki. A kormányrendelettel kihirdetett megállapodás egyebek közt az uniós mezőgazdasági támogatások nemzeti kiegészítésének lefaragását irányozza elő annak fejében, hogy Magyarország fizetési mérlegzavarainak enyhítésére lehívhassa az Unió makrogazdasági hitelének harmadik részletét.

Ilyen hitelt először Magyarország, majd más, eurózónán kívüli tagállamok kaptak az Európai Uniótól az integráció Alapszerződése, majd egy 2002-es rendelete alapján.

Glattfelder Bélával közös írásbeli kérdését megelőzően Becsey Zsolt, mint az Európai Parlament Gazdasági és Pénzügyi Bizottságának egyetlen magyar tagja a Strasbourg-i plenáris ülésen már egyértelművé tette: a magyar mezőgazdálkodás támogatásának nemzeti kiegészítése semmiképpen sem szociális kategória, amiben a hivatalos álláspont szerint megszorításokat lehetne végrehajtani. A mezőgazdasági közvetlen támogatások nemzeti kiegészítése – angol szakszóval a top-up – az amúgy is meglévő nagy versenyhátrányunk enyhítését szolgáló, a Csatlakozási Szerződésünkben kitárgyalt jog, eszköz és egyezményes feltétel.

Becsey Zsolt nemcsak az eurózónán kívüli országokkal kötött konkrét részletnyújtási feltételeket kifogásolta, hanem azt is, hogy a versenypolitikai szempontból kétes megállapodás a Brüsszeli Bizottság és a magyar kormány között az Európai Parlament ellenőrzését kijátszva, anélkül születhetett meg.