A politikai foglyok szabadon bocsátása nélkül ne kapjon hitelt Belarusz!

A Belarusz Köztársaság 2011. május 31-én stabilizációs hitel meghosszabbítási kérelmet küldött a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF). Erre reagálva a Visegrád Plusz kezdeményezés tagjai levélben fordultak Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselőhöz és Stefan Füle szomszédságpolitikáért is felelős biztoshoz. "Mint a Visegrád Plusz kezdeményezést elindító európai parlamenti képviselők támogatjuk és fenntartjuk a belarusz ellenzék kéréseit, miszerint a hitel további folyósításának egyértelmű feltétele minden politikai fogoly szabadon bocsátása Belaruszban" – fogalmaztak a néppárti politikusok levelükben.

A levél szerint a jelenleg az országban tapasztalható események komoly aggodalomra adnak okot. "Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy 21. században politikai indokok alapján börtönözzenek be embereket Európában . Hangsúlyozzuk, hogy a hitel folyósítása csak a politikai szabadságjogok melletti világos elkötelezettséggel valósulhat meg" -fogalmaztak a levél aláírói. A néppárti EP-képviselők szerint a feltétel nélküli hitelfolyósítás egyenértékű a politikai szabadságjogokat eltipró Lukasenko-rezsim elfogadásával és visszavonhatatlan negatív következményei lehetnek az ország hosszú távú demokratikus és gazdasági fejlődésére.

 

Háttér: Az ún. Visegrád Plusz kezdeményezés azzal a céllal jött létre, hogy a jelenlegi V4 -ek közötti együttműködés Bulgáriával és Romániával V6-ra bővüljön. A Visegrád+ első hivatalos találkozójára tavaly szeptemberben került sor a hat közép-európai néppárti külügyminiszter és öt európai parlamenti képviselő részvételével. A kezdeményezés egy olyan széles körű együttműködés kialakítására irányul, melynek központi pillérei elsősorban a Nyugat-Balkán, az EU Keleti Partnerség Programja, az energiabiztonság erősítése, valamint az Európai Külügyi Szolgálattal kapcsolatos politikák.

A néppárti frakció részéről a Visegrád+ tagjai Schöpflin György mellett Jacek Saryusz-Wolski (Lengyelország); Andrey Kovatchev (Bulgária); Eduard Kukan (Szlovákia) és Traian Ungureanu (Románia).