A francia elnökség példát mutat az Uniónak

Nicolas Sarkozy, francia köztársasági elnök júniusi bejelentése egyebek között azért is nagy jelentőségű, mivel az Unió soros elnökségét ellátó tagállam viszonyulását a fontos politikai kérdésekhez mindig kiemelt figyelem övezi. Így a munkavállalási korlátozások feloldása példát jelent azon tagállamoknak, amelyek – az Európai Parlament határozott felhívása ellenére – továbbra is vonakodnak attól, hogy munkaerőpiacukat a közép-kelet-európai munkavállalók előtt megnyissák.

Az elmúlt évek pozitív tapasztalatainak tükrében valóban nehezen érthető, hogy az európai intézményeknek otthont adó Belgium, és az Unió gazdasági motorjának tekinthető Németország miért tagadja meg továbbra is a munkavállalási jogot az új tagállamok polgáraitól. Belgium esetében, amely az európai együttműködés fellegvára, és rendkívül sok hasznot húzott az Európai Unió működéséből, kifejezetten elvárható lenne az, hogy szimbolikus erejű döntésekkel ösztönzést adjon azon tagállamoknak, amelyek még mindig vonakodnak attól, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak az összes uniós polgár részére.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament 2006-os értékelése is már megállapította, az új tagállamok csatlakozása egyetlen régi tagállam munkaerőpiacán sem okozott feszültséget, az uniós intézmények álláspontja alapján így semmilyen szakmai indok nem szól már amellett, hogy az átmeneti korlátozások rendszerét az Unió területén bárhol fenntartsák.

Üdvözlendő és örvendetes döntés lenne mindezek alapján az, ha a tagállamok a francia elnökség soron következő fél éves tevékenységi ideje alatt az Európai Unió egész területén egyhangú döntéssel megszüntetnék az új tagállamok polgárainak méltóságát sértő munkavállalási korlátozások rendszerét.