Viola von Cramon-Taubadel,
európai parlamenti képviselő
Nyílt levél Viola von Cramon-Taubadel részére
Tisztelt Viola von Cramon-Taubadel!
Megdöbbenve olvastam az ön Clara Lipkowskinak, a t-online szerkesztőjének az Ukrajnában élő kárpátaljai magyar kisebbséggel kapcsolatban írt igaztalan kijelentéseit. A régióban tett látogatásai ellenére csak sajnálattal tudom gyanítani, hogy az Ön benyomásai a régió jelenlegi helyzetéről, az etnikai viszonyokról nagyon hiányosak, elfogultak és csak az ukrán államilag támogatott médiából származó információkon alapulnak.
Másrészt, felháborító, hogy a kárpátaljai magyarok kérdését Ön az EU Magyarországgal fennálló vitáinak további szítására használja fel, összemosva a kisebbségi jogok korlátozását egy politikai nézőpontok ütköztetéséből származó vitával. Ez nem csak a tárgyilagosságtól áll messze, de etikátlan és teljesen mértékben fals is.
A kép teljességének érdekében javaslom, beszéljen személyesen is az ott élő magyar kisebbség, valamint az ukrán jogfosztó kisebbségi politika által szintén érintett román kisebbség képviselőivel.
Szívesen elkísérném Önöket, ha nem lennék veszélyben, ha hazalátogatnék, miután 2020 végén felkerültem a Myrotvorets nevű ukrán szélsőséges nacionalista honlap úgynevezett „halál- vagy ellenséglistájára”.
Ön az interjúban kijelentette, hogy, idézem: „Ha megnézzük, milyen jogokkal rendelkeznek a magyarok a régióban, aligha találunk más kisebbséget, amelynek több joga lenne”. Boldog lennék, ha ez igaz lenne, de sajnos, nem ez a helyzet. Erre reagálva engedje meg, hogy röviden összefoglaljam a tényeket Ukrajna kisebbségpolitikájáról, valamint azokról a tényezőkről, amelyek korlátozzák a kárpátaljai magyar (és több más) kisebbség jogait.
A nemzeti kisebbségi jogok rendszeres jogi korlátozása
● A kisebbségi jogok korlátozása Ukrajnában 2017-ben kezdődött, amikor az ukrán parlament elfogadta az új oktatási törvényt. Ez a törvény visszavonta az etnikai kisebbségek szerzett jogait az anyanyelvi oktatáshoz: ahelyett, hogy a tanulmányok során minden szinten anyanyelvi oktatást biztosítana, az új törvény az 5. osztálytól kezdődően kétnyelvű oktatást vezet be.
● 2019-ben a parlament elfogadta Ukrajna „Az ukrán nyelv mint államnyelv működésének támogatásáról” szóló törvényét. Ez a törvény az ukrán nyelv használatát a közigazgatás és közélet, az oktatás, a kultúra, a média stb. minden területére kiterjeszti. Ennek eredményeképpen a kisebbségi nyelveket csak a magánjellegű kommunikációban vagy vallási rendezvényeken használhatják, minden más helyzetben nyelvi ellenőrök ellenőrzik az ukrán nyelv használatát – ez a nyelvi jogok olyan megsértése, amely ma Európában precedens nélküli.
● 2021 júliusában az ukrán parlament elfogadta az Ukrajna őshonos népeiről szóló törvényt. Ez a törvény a krími tatárokat, a karaitokat és a krimcsákokat ismeri el őshonos népként, míg más nemzetiségeket, például a magyarokat és a románokat kizárja ebből a kategóriából, annak ellenére, hogy ezek több száz éve folyamatosan Kárpátalján élnek. Azzal indokolják, hogy a magyaroknak és a románoknak Ukrajnán kívül is van anyaországuk. Azzal, hogy a törvény kizárja ezeket a kisebbségeket az őshonos nemzetek köréből, megfosztja őket az anyanyelvű középfokú oktatás lehetőségétől is, amelyek az őshonosként elismert népesség számára rendelkezésre állnak.
● 2022 decemberében az ukrán parlament elfogadta a nemzeti kisebbségekről (közösségekről) szóló új törvényt, amelyet azóta módosított. Sajnos a törvény még ezekkel a módosításokkal együtt sem felelt meg (immár másodszor) a Velencei Bizottság ajánlásainak. A kisebbségi törvény nem orvosolta a 2017-es oktatási törvény és a 2019-es államnyelvről szóló törvény által megfogalmazott diszkriminációt. Ehelyett egyszerűen kodifikálta a fennálló helyzetet: minden szabadságot és jogot biztosít az ukrán nyelvet beszélők számára, miközben korlátozza a kisebbségi nyelvet beszélők jogait. A törvény nem garantálja a kisebbségek számára az egyenlő jogokat, ami diszkriminatív.
Erőszak, megfélemlítés és jogellenes fellépés a kisebbségi intézmények és közéleti szereplők ellen
A törvényi korlátozások mellett a nemzeti kisebbségek képviselői és politikai vezetői gyakran politikai üldöztetésnek és fenyegetéseknek vannak kitéve, eltérő nézeteik miatt megbélyegzik és megfélemlítik őket.
● 2018. február 4-én Ungváron felgyújtották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) székházát. Két héttel később robbanás történt a székházban.
● 2018-ban a Myrotvorets ukrán szélsőséges nacionalista weboldal elkezdte illegálisan feltölteni a kárpátaljai magyarok személyes adatait az adatbázisába, és több mint 500, kettős állampolgársággal vádolt kárpátaljai magyar tisztviselő nevét tette közzé. Az oldalon többek között európai parlamenti képviselők, valamint néhány magyar és európai politikus is szerepel. Az oldal, bár több uniós döntéshozó és intézmény elítélte, a mai napig akadálytalanul működik.
● 2020. november 30-án, a helyhatósági választásokat követően az Ukrán Biztonsági Szolgálat fegyveres kommandós egységei összehangolt támadást intéztek a KMKSZ irodája, jótékonysági alapítványai és Brenzovics László elnök lakása ellen. Az ezen intézmények elleni példátlanul durva akciók „hazaárulás” koholt vádjain alapultak, és arra irányultak, hogy megfélemlítsék ezeket a magyar szervezeteket és a magyar közösséget, valamint korlátozzák a párt politikai befolyását a Kárpátaljai Megyei Tanácsban.
● 2022. október 13-án Munkács (Munkács) önkormányzatának végrehajtó bizottsága elrendelte a magyar mitikus szimbólumnak számító Turul-szobor eltávolítását a vár bástyájáról – jogalap és nyilvános konzultáció nélkül -, és Ukrajna címerével (Háromágú szigony) helyettesítette azt.
Kárpátalja második legnagyobb városában, Munkácson más incidensek is az etnikai intoleranciára utalnak:
● A helyi magyar tannyelvű középiskola igazgatóját kétszer is indoklás nélkül elbocsátották, és egy ukrán nemzetiségű, ezen a területen tapasztalattal nem rendelkező igazgatóval váltották fel.
● A közeli Dercen község egyik kulturális intézményének vezetőjét szintén indoklás nélkül mentették fel. Ez a bánásmód nemcsak jogilag elfogadhatatlan, hanem sérti ezeknek a közalkalmazottaknak az emberi méltósághoz való jogát is.
● Magyar zászlókat és feliratokat távolítottak el iskolákról és más intézményekből, holott az ilyen szimbólumok és jelek használatát nem tiltják a törvények.
A fenti példák csak néhányat mutatnak be a magyarellenes akciók, megfélemlítések és a kisebbségi szimbólumok megsemmisítésére és használatuk betiltására irányuló kísérletek nagyobb, elszomorító tárházából.
A magyar kisebbség őshonos Kárpátalján, több mint ezer éve él a régióban. Bár a határokat az évszázadok során többször átrajzolták, a közösség a mai napig fennmaradt. Semmi mást nem szeretnének, mint békében élni szülőföldjükön, élvezve az Ukrajna alkotmánya és az országot is megillető nemzetközi egyezmények által biztosított egyenlő jogokat. Sajnos, Ukrajna háborúban áll, és emiatt a nemzeti kisebbségek is szenvednek. Továbbra is reménykednek abban, hogy Ukrajna hamarosan békés ország lesz, amely tiszteletben tartja és védi kisebbségeit, és nem korlátozza a kisebbségi nyelvhasználatot és oktatást.
Tisztelt Kolléga!
Ezekre a problémákra 2017 óta többször felhívtam az Európai Parlament figyelmét plenáris felszólalásaimban, így az Ön kijelentései, miszerint a kárpátaljai magyarok jogai tekintetében minden tökéletes, pusztán politikai indíttatású spekulációként értékelhetők.
Ukrajna komoly lépéseket kezdett tenni a kisebbségek helyzetének rendezésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy a problémák megoldódtak. Az, hogy Ön ezeket szívesen söpörné a szőnyeg alá, nem segít az ügynek. Ukrajnának az európai családban a helye, és minél előbb teljesíti a koppenhágai kritériumokat, annál hamarabb kerül sor arra, hogy ott legyen. Bár nem kötelező olvasány, de ajánlom figyelmébe a Velencei Bizottság vonatkozó ajánlásait.
Szeretném, ha Ukrajnában valódi európai reformok valósulnának meg, és minden állampolgár egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkezne.
Szívesen válaszolok az esetleges ezzel kapcsolatos kérdéseire.
Köszönöm figyelmét!
Üdvözlettel,
Bocskor Andrea EP-képviselő