Hírek

Jogállamiság és az Európai Parlament működése a koronavírus-járvány idején – minként állítható helyre a jogszerű működés

2020. 04. 07.

Szájer József tanulmánya 

Bevezetés

A koronavírus-járvánnyal egy példátlan helyzet állt elő az EU-intézmények működésében. Olyan sajátos helyzetekkel állunk szemben, amelyekre nincs elfogadott különleges jogi szabályozás vagy rendkívüli jogrend, és ennek következtében bizonytalan, ill. nem egyértelmű, hogy a működésünkre milyen módon alkalmazandó a vis maior általános alapelve.

Ebben a kritikus helyzetben az EU intézményei különösen ki vannak téve az ideológiai és politikai támadásoknak, ezért joggal aggódnunk azok szabályos működése miatt. Nem adhatunk alapot e támadásoknak azzal, hogy működésünk nem kiszámítható vagy nem áll összhangban a törvényekkel.

A törvényesség alapja a jogállamiság. Maga az Európai Unió is a jogállamiságon alapul[1], ami azt is jelenti, hogy az EU intézményeinek valamennyi tevékenysége összhangban kell álljon a Szerződésekkel, amelyeket a tagállamok önkéntesen és demokratikusan fogadtak el. A Szerződések értelmében, az intézmények célja „az Unió értékeinek érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása, az Unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének, eredményességének és folyamatosságának a biztosítása”. [2]

A jogbiztonság, mint a jogállamiság nélkülözhetetlen eleme, a bizalom egyik előfeltétele. A stabilitás és következetesség elve, a törvények kiszámíthatósága[3]  és a jogos elvárások az Európai Unió jogának jogbiztonságra vonatkozó általános alapelveinek részét képezik. [4]

Következésképpen, az Európai Parlament, amely folyamatosan a jogállamiság tagállamok általi betartásáért száll síkra, maga is példát kell mutasson, hogy a fenti elvek szerint működik.

Mindazonáltal, a vis maior alkalmazhatósága egy szélsőségesen bizonytalan terület. Esetében egy kivételesen alkalmazott jogelvről van szó, amelyet nem lehet kiterjesztőleg értelmezni, hanem kizárólag az arányosság és a célhoz rendeltség elveit követve, az erre hivatkozó írott rendelkezések hiányában közvetlen kötelezettség pedig nem származhat belőle.

Amíg azonban a vis maior felmentést ad egyes kötelezettségek teljesítése alól, amelyeknek külső kényszerítő tényezők hatására nem tudnánk eleget tenni, nem mentesít bennünket az alól, hogy tevékenységünk jogszerűségének alátámasztása érdekében egy olyan jogi keretet alkossunk, amely biztosítja a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot és a jogállamiságot. Tekintve, hogy az integráció történetében eddig még nem volt hasonló eset, jelenleg hiányzik a jogi alap, amely mentesítené az intézményeket az EU hatályos szabályainak és eljárásainak betartására vonatkozó kötelezettsége alól.

Következésképpen, a jelenleg hatályos elsődleges és másodlagos uniós jog még a jelen helyzetben is általánosan alkalmazandó.

A kritikus helyzet következtében, az elmúlt hetekben több olyan alkalom is előfordult, amelyek vonatkozásában az intézményeket működésbe kellett hozni, illetve képessé és alkalmassá tenni a döntéshozatalra.

Az Európai Parlamenten kívüli, többi uniós intézmény számára a különleges jogrend hiánya kevésbé lényeges. Az Európai Tanácsban a videókonferencián megtartott ülések bevett gyakorlatnak számítanak, amelyeket előre rögzített szabályok szerint hívnak össze. A Bizottság esetében a döntéshozatal személyhez kötött, míg a testületi döntésekre, az írásbeli és egyéb eljárások vonatkozásában személyes részvételt és jelenlétet nem igénylő szabályok vannak hatályban. Még ezekben a esetekben is kihívást jelenthet ugyanakkor a szabályok betartása.

Az Európai Parlament esetében azonban a személyes fizikai jelenlét az egész működés immanens, alapvető feltétele és lényegi eleme, mivel az Eljárási Szabályzat (EJSZ, az EP házszabálya) minden rendelkezése a Képviselő fizikai jelenlétét feltételezi. A jelenlét egy jogi tény, amelynek az EJSZ-ben számos jogkövetkezménye van, sok esetben éppen a tevékenység érvényességére vonatkozóan. Ezen szabályok figyelmen kívül hagyása és az ebből adódó eljárási hibák – amelyek a jövőben visszaüthetnek- jogszerűtlen döntésekhez és egy uniós intézmény által elkövetetett súlyos jogállamisági vétséghez vezetnek.

Jelen összegzés célja tehát, hogy rámutasson az Európai Parlament működésének megkérdőjelezhető elemeire a koronavírus-járvány kitörése óta eltelt időszakban.

Alábbiakban a jogilag megkérdőjelezhető eljárási elemek összefoglalása:

  1. Az Európai Parlamentben bevezetett távolsági plenáris üléssel és az ideiglenes sürgősségi eljárással kapcsolatos konkrét jogsértések

Mindenekelőtt szeretném kihangsúlyozni, hogy az alábbiakban következő érvelésnek nem az a célja az, hogy a régi és mérgező, strasbourgi ülésezésről szóló vitát  újjáélessze, hanem a kapcsolódó európai bírósági döntések áttekintésére irányul és értelmezi a jelen esetben alkalmazandó jogelveket. Érdeklődésem tehát nem foglalja magában a szigorúan a helyszínhez kapcsolatos kérdéseket, hanem az általános alapelvre korlátozódik:

 „Noha a Parlament e belső szervezési jogkör alapján meghozhatja a szükséges intézkedéseket a megfelelő működés és ügymenet biztosítása érdekében, e döntéseknek tiszteletben kell tartaniuk a tagállamok hatáskörét”[5]

  • A Parlamentnek jogában áll saját működését biztosítani, de kizárólag szigorú normatív keretek szerint. Az Eljárási Szabályzat 155. cikke szerint „A Parlament üléseit és bizottsági üléseit a Szerződések rendelkezéseinek megfelelően tartja.”. Az EUMSZ 232. cikke lehetővé teszi a Parlament számára, hogy elfogadja saját eljárási szabályzatát, amely alapján meghatározhatja a plenáris ülések hosszát, de ez is csak a Szerződésekkel és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban történhet, mindez tehát egy szigorú korlátozást jelent az Európai Parlament határköre vonatkozásában.
  • 1992. december 12-én a tagállamok kormányai közös megállapodás keretében elfogadták[6] az intézmények, valamint egyes testületek és szervezeti egységek székhelyének meghatározásáról szóló edinburghi döntést. Ennek megfelelően az EUSZ 6. jegyzőkönyvének egyetlen, a fenti határozatba foglalt cikke rendelkezik az intézmények székhelyéről az Európai Unió működéséről szóló szerződés 341. cikkére tekintettel: “Az Európai Parlament székhelye Strasbourg, ahol a tizenkét, havonta tartandó plenáris ülésszak zajlik, beleértve a költségvetési ülésszakot is. A további plenáris ülésszakokat Brüsszelben tartják. Az Európai Parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek.”
  • Az Európai Bíróság számos határozata elemezte és értelmezte ezeket a rendelkezéseket. Összességében az Európai Bíróság azon a véleményen van, hogy a fent említett tagállami hatáskör nem akadályozhatja a Parlament mindennapi működését, azonban a döntések azt is kimondták, hogy az ülések, illetve összességében a munkavégzés helyének bármilyen módosítása szerződésmódosításhoz kötött, ennek megfelelően pedig a tagállamok hozzájárulása szükséges hozzá:
  • 1997-ben az Európai Bíróság úgy határozott[7], hogy a tagállamoknak a székhely meghatározására vonatkozó joga azt is jelenti egyúttal, hogy rögzíthetik a Strasbourgban tartandó plenáris ülések számát is. “Tekintettel arra, hogy (a Parlamentnek) több munkavégzési helye is van, e tekintetben a hatáskör gyakorlása nemcsak a Parlament székhelyének meghatározását jelenti, hanem az arra vonatkozó bennefoglalt hatáskört is, hogy az ott elvégzendő tevékenységekről is döntsenek a tagállamok, ezzel pontosan meghatározva a munkavégzési hely tartalmát.”(…) „Ebből adódóan a tagállamok kormányainak az volt a szándéka, hogy előírják: a Parlament székhelye, Strasbourg legyen a rendes plenáris ülésezés fő helyszíne, és ebből a célból azt is meghatározzák, hogy évente hány plenáris ülést kell ott tartani kötelező jelleggel.”
  • Az Európai Bíróság szerint az edinburghi döntést tehát úgy kell értelmezni, hogy a Parlament székhelyeként a helyet akként határozza meg, hogy ott megfelelő rendszerességgel 12 rendes plenáris ülést kell tartani, ideértve azokat az üléseket is, amelyek során a Parlament a rá ruházott költségvetési hatáskört gyakorolja a Szerződés alapján. További plenáris üléseket ezért nem lehet más munkavégzési helyre ütemezni, csak kizárólagosan akkor, ha a Parlament a 12 rendes plenáris ülést Strasbourgban, ahol a székhelye található, megtartja.
  • Ezenkívül a Bíróság a 2011. évi döntésében[8] úgy ítélte meg, hogy „Noha a Parlament e belső szervezési jogkör alapján meghozhatja a szükséges intézkedéseket a megfelelő működés és ügymenet biztosítása érdekében, e döntéseknek tiszteletben kell tartaniuk a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy a Parlament rendes plenáris ülésének helyét meghatározzák.”
  • Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát áttekintve aggodalommal láthatjuk, hogy a fenti érvelés alapján olyan perek indíthatók, amelyek az egész Unió működését a feje tetejére fordíthatják. 2018-ban a Francia Köztársaság azt állította, hogy a Parlament megsértette az EUMSZ 314. cikkét, amikor az EU 2017-es pénzügyi évre szóló éves költségvetésének közös szövegtervezetéről szóló vitáját és az arról szóló szavazást a brüsszeli plenáris ülés napirendjére tűzte. Ebben a perben a Francia Köztársaság négy, az Európai Parlamentnek a 2017-es pénzügyi évre szóló éves költségvetés elfogadására vonatkozó jogi aktus megsemmisítését kérte, azzal érvelve, hogy a megtámadott jogi aktusok sértik az intézmények székhelyéről szóló Jegyzőkönyvet. Ugyan ebben a perben a Francia Köztársaság ezen egyetlen jogalapját különböző indokok alapján elutasították[9], a korábbi ítélkezési gyakorlat során felhozott valamennyi érvet megerősítették. A tény, hogy ilyen perre sor került, jelentős jogi bizonytalansághoz vezetett az unió költségvetésével kapcsolatban. Ilyen alapon pedig elképzelhetjük, mivel járna, ha a jelenlegi kritikus helyzetben hasonló jogi lépésekre kerülne sor.

A fenti döntések vonatkozásában elsősorban azt kell kihangsúlyozni, hogy bármiként is értelmezzünk a jelenlegi távolsági plenáris üléseket – Brüsszelben vagy egyéb munkavégzési helyen tartott üléseknek – a különleges rendelkezésektől való eltérésnek csak abban a esetben van helye, ha ahhoz a tagállamok hozzájárultak.

Ezt az opciót mérlegelni szükséges az Európai Parlament jogszerű működésének helyreállítása érdekében.

  • Az Eljárási Szabályzat rendelkezéseinek megsértése
  • A német Bundestag esetében ugyan a szavazások eredményét elektronikus módon összesítik és hitelesítik, az eljárás nem nyújt lehetőséget a távszavazásra. Ennek megfelelően egy új, 125 a) bekezdéssel egészítették ki a Geschäftsordnung 45. cikkét, amely eredetileg megkövetelte a képviselők felének a jelenlétét annak érdekében, hogy jogilag kötelező döntéseket hozhasson. A módosítás értelmében ezt követelményt a képviselők egynegyedére csökkentették.[10] 
  • Március 14-én a román parlament módosította a belső szabályzatát annak érdekében, hogy a parlamenti munkát “elektronikus eszközök használatával” is végezhessék olyan rendkívüli körülmények fennállása esetén (mint például járványok, természeti katasztrófák, földrengések, terrorista cselekmények), ami akadályozza a képviselőket a személyes jelenlétben. [11]   
  • Franciaországban mindkét kamara, tehát a Nemzetgyűlés és a Szenátus esetében is követelmény a képviselők személyes jelenléte a szavazásokon és nincsenek távszavazásra vonatkozó rendelkezések.  Mindkét kamara vonatkozásában lehetőség van helyettesítéssel szavazni rendkívüli körülmények fennállása esetén (beleértve a vis maior-t). A Nemzetgyűlésben a helyettesítéssel történő szavazásra csak „rendes körülmények” között van lehetőség. A COVID-19 válság miatt azonban a Nemzetgyűlés hozzájárult az eljárási szabályok módosításához annak érdekében, hogy különleges munkamódszereket vezessen be.[12]

A fenti esetekhez hasonlóan az Európai Parlament esetében sincs más legitim megoldás, mint az Eljárási Szabályzat módosítása.

Az Eljárási Szabályzat rendelkezései ellentmondásosak és nem végrehajthatóak a személyes jelenlét hiányában, amelyre az alábbi pontok mutatnak rá:

  • Határozatképesség és küszöbértékek
  • A 178. cikk értelmében a Parlament határozatképes, ha az európai parlamenti képviselők egyharmada jelen van az ülésteremben. A rendelkezés tekintetében az Eljárási Szabályzat érvényességi feltételt határoz meg.
  • Szintén problémás az egyes küszöbértékekre vonatkozó rendelkezések alkalmazása, különös tekintettel a közepes, illetve magas érvényességi küszöbértékek alkalmazására, amelyek személyes jelenlétet kívánnak meg.
  • A képviselők jelenléte az üléseken
  • A 156. cikk rendelkezései alapján a jelenléti ív tanúsága szerint jelen levő képviselők nevét az ülések jegyzőkönyveibe „jelenlévő”-ként kell rögzíteni. Az Elnök által igazoltan távol lévő képviselők nevét az ülések jegyzőkönyveibe „igazoltan távol lévő”-ként kell rögzíteni.
  • E rendelkezések figyelembevételével teljes a bizonytalanság annak kapcsán, hogy kit kell jelenlévőnek, távol lévőnek, illetve igazoltan távol lévőnek tekinteni a március 26-i ülés vonatkozásában. A március 26-i plenáris ülés jegyzőkönyve alapján 75 képviselő volt jelen az ülésteremben, 3-an kimentették távollétüket, amely olyan abszurd szituációt teremtett, hogy több mint 600 távol lévő képviselő szavazott a három aznapi szavazás során.
  • Szavazások
  • A 187. cikk tartalmazza a szavazásra vonatkozó szabályokat, amely szerint a Parlamentben általában kézfeltartással történik a szavazás, de az Elnök bármikor dönthet úgy, hogy a szavazást elektronikus eszközök segítségével kell megtartani; erre került sor a jelen esetben. A szavazást az Elnök nyitja meg és zárja le. Miután az Elnök megnyitotta a szavazást, senki más nem szólalhat fel addig, ameddig a szavazást lezárásról az Elnök nem rendelkezett. A március 26-i ülésen a sürgősségi eljárásról szóló szavazás 10:00 és 11:00 óra között zajlott, miközben 10:30-kor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szólalt fel, tehát a szavazás megnyitása és lezárása között beszélt.
  • Az iránt is kétségek merülnek fel, hogy a szavazási módszer a képviselői statútummal[13]  egyébként összhangban áll-e, amely alapján a képviselők egyenként és személyesen szavaznak. Semmis az a megállapodás, amely a mandátum gyakorlásának módjára vonatkozik.
  • A felszólalási jog, egyperces felszólalások
  • A felszólalási idővel kapcsolatos rendelkezések (171. cikk) nehezen összeegyeztethetők a távműködéssel, különös tekintettel arra, ahogy az a jelen esetben zajlott. Azon képviselők számára, akik az online megoldással vettek részt a plenáris ülésen, nem volt biztosítva a felszólalás lehetősége, csupán az ülésteremben fizikailag jelenlévők szólalhattak fel.
  • Ráadásul, az Eljárási Szabályzat egyes jelenlegi rendelkezései, például a kék kártya rendszerre, illetve az egyperces felszólalásokra (172. cikk) vagy más kiegészítő kérdésekre vonatkozó rendelkezések – mint például, hogy a képviselőknek a helyükről kell beszélniük és az Elnökhöz kell fordulniuk – a gyakorlatban ellehetetlenülnek a távrészvétel esetén.

A fentiek fényében bármilyen távműködés bevezetése esetén a Parlament jogszerű működése csupán úgy biztosítható, ha az Eljárási Szabályzat megfelelő módosításaira sor kerül, aláhúzva azt a fentiekben már kifejtett álláspontot, hogy a tagállamok hozzájárulása szükséges a plenáris ülések megszervezéséhez. A jelenlegi rendszer nem garantálja a jogszerű működést.

Egy egyszerű Elnökségi határozat a fizikai jelenlét különböző értelmezései lehetőségei kapcsán nem elégséges, mivel a jogforrási hierarchia elve szerint nem vezethet be olyan szabályokat, amelyek ellentétesek magasabban elhelyezkedő normákkal, mint az Eljárási Szabályzat és a Szerződések. A 25. cikk (4) bekezdése szerint az Elnökség a Parlament belső szervezeti felépítését, Főtitkárságát és szerveit érintő pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz, illetve az ülések lebonyolításával kapcsolatos határozatokat hoz. Ugyanakkor ezen hatásköreit csak a Szerződések és az Eljárási Szabályzat rendelkezéseivel összhangban gyakorolhatja.

Továbbá, az ülés összehívásával kapcsolatban is számos bizonytalanság merült fel. Az Eljárási Szabályzat szerint az Elnök kivételesen, az Elnökök Értekezletének hozzájárulásával sürgős esetben összehívhatja a Parlamentet. Az Elnökök Értekezletének hozzájárulására ebben az esetben is szükség van. Az e hozzájárulás megadását tanúsító döntés képviselőkkel való megosztására nem került sor, csupán egy összegzést küldtek számunkra. Nem történt meg annak igazolása, hogy született-e formális döntés, volt-e szavazás a kérdésben, illetve, hogy kik voltak jelen, és, hogy az Elnökök Értekezlete konszenzussal döntött-e (26. cikk).  

  • Miként lehetséges orvosolni a fenti rendellenességeket és hogyan lehetséges biztosítani a Parlament megfelelő működését

Tekintettel arra, hogy az Európai Parlament különleges körülmények között történő működése az uniós alapszerződés és az utóbbit értelmező határozatok alapján a tagállamok hatáskörébe van utalva, a Parlamentnek meg kell szereznie a tagállamok hozzájárulását minden olyan esetben, amikor a plenáris ülések napirendjétől való eltérés mértéke túllépi azt a szintet, amely már nem teszi lehetővé a plenáris ülések Strasbourgban való megtartását, mint ahogy ez a távolsági üzemmódban tartott ülések vonatkozásában most bekövetkezett.

Amikor az első távolsági (remote) üzemmódban tartott ülésre sor került (március 26-án), akkor a Parlamentnek először az Eljárási Szabályzat módosításáról kellett volna szavaznia, mivel ez volt az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a távolsági működési üzemmódra vonatkozó rendkívüli szabályokat be lehessen vezetni 15[14]. Az a tény, hogy a Parlament először a sürgősségi eljárásról szavazott (Eljárási Szabályzat 163. pont) önmagában még nem jelentett felhatalmazást arra, hogy olyan új üzemmódot, illetve funkciókat léptessen életbe, amelyek bevezetése kizárólag az Eljárási Szabályzat módosítása révén lett volna lehetséges.

Ha el akarjuk kerülni a jogbizonytalanság helyzetének állandósulását, akkor valószínűleg elkerülhetetlenné válik, hogy egyetlen jogi aktussal visszamenőlegesen jóváhagyjuk mindazokat a döntéseket, amelyek elfogadására e jogellenes eljárás keretében került sor.

Amennyiben erre nem kerül sor, az Európai Parlament olyan helyzetbe kerülhet, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján a meghozott döntéseket érvényteleníteni lehet, ugyanis az EU Bírósága az EUMSZ 263. cikk alapján jogosult arra, hogy megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, az Európai Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusainak jogszerűségét, egyrészt a hatáskör esetleges hiánya szempontjából, továbbá lényeges eljárásjogi követelmények megsértése szempontjából, az uniós alapszerződés vagy az annak alkalmazásához kapcsolódó bármely jogszabály megsértése szempontjából, illetve a hatalommal való visszaélés szempontjából.

Közös érdekünk az, hogy minden intézmény, különösen a jelenlegi körülmények között, a lehető legteljesebb mértékben működőképes maradjon, de ez csakis a hatályos jogi előírások betartása mellett lehetséges. Mindazonáltal tudatában kell lennünk annak a ténynek, hogy a jelenleg kialakult helyzetben az Európai Parlament minden egyes lépése precedenst teremt az Eljárási Szabályzat értelmezése szempontjából. A Parlament jogkörének bármely, az uniós alapszerződés vagy a másodlagos uniós jog fényében vitatható kiterjesztése értelmezési zavarhoz vezethet, alkalmazási ellentmondásokat és nemkívánatos hosszú távú hatásokat eredményezhet az intézményközi és a multilaterális kapcsolatokban egyaránt.

Az Európai Parlament különleges és egyedülálló szerepet játszik, mivel az egyetlen olyan intézmény, amelyet az európai polgárok közvetlenül választanak és amely az európai polgárok felé közvetlen felelősséggel tartozik. Az EU egy képviseleti demokrácia, az Európai Parlament pedig az európai polgárok közvetlen képviseletét ellátó testület uniós szinten[15] , ez pedig különleges felelősséget ró ránk. A fent ismertetett rendellenességek fényében rendkívüli jelentőséggel bír, és felkérem Önöket, támogassák ezt, hogy az Európai Parlament eljárásai továbbra is biztonsággal előrejelezhetőek legyenek és szigorúan összhangban álljanak a szabályokkal, annak érdekében, hogy az európai polgárok számára a jogbiztonságot és a jogállamisági normáknak való megfelelést még e nehézségekkel teli időszakban is szavatolni tudjuk.


[1] EUSZ 2. cikk

[2] EUSZ 13. cikk, továbbá: „Az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el.”

[3] EJEB The Sunday Times kontra Egyesült Királyság (No. 1), 6538/74, 1979 április 26.

[4] Az Európa Tanács jogállamisági kritériumai

[5] C-345/95 Francia Köztársaság kontra Európai Parlament, 31. pont

[6] Az EK 216. cikk, az ESZAK 77. cikk és az Euratom‑Szerződés 189. cikke alapján

[7] C-345/95 Francia Köztársaság kontra Európai Parlament

[8] C-237/11 és C-238/11 Francia Köztársaság kontra Európai Parlament egyesített ügyekben hozott döntés

[9] C-73/17 Francia Köztársaság kontra Európai Parlament

[10] https://www.spiegel.de/consent-a-?targetUrl=https%3A%2F%2Fwww.spiegel.de%2Fpolitik%2Fdeutschland%2Fcorona-krise-bundestag-soll-bereits-mit-einem-viertel-der-mitglieder-beschlussfaehig-sein-a-1989849b-d666-4bae-b0c6-58558fdee60d

[11] http://legislatie.just.ro/Public/DetaliiDocument/223817

[12] http://www.assemblee-nationale.fr/dyn/actualites-accueil-hub/crise-du-coronavirus-covid19-conclusions-de-la-conference-des-presidents

[13] 2005/684/EC, Euratom

[14] Amint az első pontban már erről szó volt, az is elképzelhető, hogy a távolsági üzemmódban megtartott plenaries üléseket elvi okokból szintén Strasbourgból kellene megrendezni, hogy  Szerződésnek való megfelelést biztosítsuks.

[15] EUSZ 10. és 14. cikk