„Egymásra utalva: A hatékony felzárkózás-politika jövője Európában” címmel szervezett kétnapos nemzetközi konferenciát az Emberi Erőforrások Minisztériuma Budapesten. Járóka Lívia fideszes európai parlamenti képviselő a Nemzeti Romaintegrációs Stratégiák Uniós Keretrendszerének eddigi tapasztalatait és kívánt jövőbeli irányait összegezte beszédében.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága és a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány közös szervezésében került sor az „Egymásra utalva: A hatékony felzárkózás-politika jövője Európában” című kétnapos nemzetközi konferenciára a Bálna Budapest rendezvényközpontban. A konferencián elhangzott beszédében Járóka Lívia fideszes EP-képviselő emlékeztetett, hogy az ezredfordulóra főként Közép- és Kelet-Európában kialakult egy olyan többmilliós leszakadó réteg, amely folyamatosan újratermeli a tartós munkanélküliséget és alacsony iskolázottságot, és ahol a mintegy 10-12 millió főre becsült európai cigányság elképesztően felülreprezentált. A képviselő hangsúlyozta, hogy a helyzet orvoslására indított átgondolatlan és szórványos integrációs programok azonban nem csupán alkalmatlanok voltak céljuk betöltésére, de a szembeötlő kudarcok halmozódása fokozatosan magukra a romákra kezdte tolni a felelősséget a közvélemény szemében. Ez így volt még akkor is, ha számos kutatás bebizonyította, hogy a romaintegrációra mozgósított forrásoknak csupán elenyésző százaléka érte el a célcsoportot.
Az egyik válságkezeléstől a másikig tartó botladozás után világossá vált, hogy a sikerhez olyan megoldásra van szükség, amely az egész kontinenst felöleli és átível a politikai szakadékokon – fogalmazott Járóka. A képviselő emlékeztetett, hogy a nemzetközi szereplők közül elsőként az Európai Parlament mondta ki 2008-as határozatában, hogy közös uniós erőfeszítésre van szükség, ám az igazi lökést mégis a magyar kormány elkötelezett támogatása jelentette 2011-ben, amelynek köszönhetően útnak indult a Nemzeti Romaintegrációs Stratégiák Európai Keretrendszere. Járóka szerint a keretstratégia kezdeti szakasza máris több működési hibát tárt fel, így példaként említette, hogy az Európai Bizottság sokszor olyan nem kormányzati szervezetekhez kívánja kiszervezni a vonatkozó intézkedéseket, amelyek bár a romák nevében, ám a romák bevonása nélkül lépnek fel. Ezzel egyrészt a szakpolitikai kontroll feladását kockáztatják, másrészt olyan kívülállókra ruháznak felelősséget, akiket a társadalmi integráció terén nem terhel jogi felelősség.
Beszédében Járóka hat területet sorolt fel, ahol érdemi előrelépésre van szükség a keretstratégia valódi, azaz a romatelepeken is érezhető sikeréhez. A képviselő szerint először a nemzeti stratégiákat valószerűbbé kell tenni: azaz biztosítani kell azok kielégítő finanszírozását, egyértelműen definiálni kell az intézményes hatáskör- és feladatmegosztást, valamint a magyar gyakorlatnak megfelelően számszerűsített kiindulási mutatókat és eredmény-indikátorokat kell lefektetni. Másodszor, a stratégiákat közelebb kell vinni a roma közösségekhez, azaz biztosítani kell a helyi közösségek részvételét a programokban és formális konzultációs mechanizmusokat kell kiépíteni a helyi önkormányzatok és a projektek végrehajtó szervei, valamint a romák képviselői között. Járóka szerint harmadszor a stratégiáknak jobban célba kell vennie a romákat, azaz figyelembe kell venni a nyomor erős területi jellegét és a nyomor és társadalmi kirekesztés által leginkább sújtott területeket komplex, az összes elérhető uniós forrást mozgósító programokkal kell fejleszteni. Negyedszer, – húzta alá Járóka – a nemzeti stratégiáknak külön figyelmet kell fordítania a roma fiatalok helyzetére, azaz olyan valódi és kézzelfogható lehetőségeket kell biztosítani a roma fiatalok számára, amelyek révén elkerülhetik a munkaerőpiacról való hosszú és káros távolmaradást, megőrizhetik és növelhetik a humán tőkéjüket, valamint az elhelyezkedési és jövedelemszerzési lehetőségeiket. A képviselő ötödik elemként kiemelte, hogy nem szabad megfeledkezni a roma közösségek egészségi állapotáról sem, ezért a romáknak az egészségügyi kezdeményezések nevesített célcsoportjává kell válniuk, elérhetővé kell tenni a szűrő és megelőző vizsgálatokat, ki kell terjeszteni a védőnői hálózatot és megoldást kell találni a hátrányos helyzetű kistelepülések elhagyott háziorvosi és gyermekorvosi praxisainak pótlására. Végül, hatodszor, az uniós keretstratégiának el kell érnie az EU szomszédságában élő romákat is, hiszen az elmúlt évek ország-jelentései szerint a volt Jugoszláv tagköztársaságok többségében a romák integrációja megtorpant.
Járóka szerint, ha sikerülne elérni, hogy a romák vonatkozó mutatói legalább megközelítsék a regionális átlagot, az nemcsak az idős és a munkaképes korú népesség létszámarányából eredő demográfiai kihívásra adhatna választ, hanem számottevő gazdasági növekedést is gerjeszthetne. "Nem utolsósorban pedig egy kulturális elmozdulást is előidézhet a romák között, a zárt, defenzív és elszigetelt közösségek halmaza helyett egy nyílt, öntudatos és integrált európai kisebbség irányába" – zárta beszédét a képviselő.