Gyürk András: Magyarország továbbra is az első számú közellenség

A jelenlegi válság csak megerősít bennünket abban, hogy az uniónak a nemzeti identitásokban kell megtalálnia azt az erőforrást, ami képes lehet megerősíteni mára meggyengült legitimációját – ezt mondta Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti képviselője az Origónak adott interjújában.

Mit vár az Európai Tanács mostani ülésétől?
 
Csodát nem várok, de elindulhat a változás a bevándorlás kezelésének kérdésében. Az a benyomásom, hogy  a népszavazás kezdi kifejteni a hatását. 
Nem az a lényeg, hogy a felszínen egyes uniós vezetők milyen arrogáns nyilatkozatokat tesznek, hanem az, hogy a mélyben mi zajlik. Brüsszelben mindenáron el szeretnék kerülni, hogy további országokban is népszavazások legyenek. Ezért arra számítok, hogy elkezd majd felpuhulni a bizottság álláspontja is. Azt, hogy ez mennyi idő alatt következik be, nem lehet megjósolni. A változás azonban elkezdődhet akár már a mostani európai tanácsi ülésen. 
 
Mit ért felpuhulás alatt?
 
Egyre többet hallani a flexibilis szolidaritás fogalmát. Ez lehet például a változás egyik iránya, amit idővel a bizottság is elfogadhat. Jó tudni ugyanakkor, hogy az Európai Parlamentben eközben ezzel ellentétes folyamatok zajlanak. A baloldali képviselők, a zöldek és a liberálisok még szigorítanának is a jelenlegi kényszerbetelepítési terveken. 
Legutóbb mindössze néhány szavazaton múlt, hogy az úgynevezett magyarügyet végül nem vették a plenáris ülés napirendjére, és nem állították pellengérre Magyarországot azért, mert ki merte kérni az emberek véleményét a bevándorlás kérdésében. Az európai parlamenti baloldal a multikulturalizmus, – meggyőződésem szerint mára bukott – ideológiáját vallva továbbra is a bevándorlás előnyei mellett érvel, és az első számú közellenséget látja bennünk. Ezért a három intézmény közül itt lesz a legnehezebb változást elérni. 
 
Mit jelentene az, hogy szigorítsanak a jelenlegi elképzeléseken a bevándorlás ügyében?
 
A legutóbbi vitában azt javasolták baloldali képviselők, hogy gyorsítsák föl a kényszerbetelepítést, valamint növeljék a szétosztandók létszámát. 
 
Mik a válaszok arra, hogy a kötelező kvóta már eddig is bizonyította, hogy a bevándorlók nem akarnak sem Romániában, sem Bulgáriában maradni? 
 
Nyilvánvalóan a józan ész áll szemben az ideologikus megközelítéssel. Brüsszelben az utóbbinak vannak meg a hagyományai. A józan észen alapuló gondolkozás minta kiveszett volna. A migrációs válság azonban húsba vág. Párizs, Brüsszel, Nizza és a németországi terrorakciók után az ideológiai blablát egyre kevésbé lehet lenyomni az emberek torkán. Az európai választók egyre dühösebben várnak konkrét válaszokat a bevándorlással kapcsolatos kérdéseikre. Ezért egyre nagyobb a fogékonyság arra a két lábbal a földön álló megközelítésre, amit Magyarország képvisel. 
 
A néppárti képviselők szerint mennyire hatékony a népszavazás mint eszköz?
 
A 3,3 millió szavazat és a 98 százalékos eredmény tiszteletet parancsoló 
és meggyőző. Azok a képviselők, akik látják a a jelenlegi bevándorláspolitika fenntarthatatlanságát, abban bíznak, hogy a magyar népszavazás eredménye elvezethet oda, hogy végül bukik a betelepítési kvóta. De a legtöbben azzal számolnak, hogy ez elhúzódó küzdelem lesz. 
 
Említette, hogy más országokban is lehetnek népszavazások. Mely államok lehetnek ezek?
 
Az elmúlt években a valóban fontos kérdésekről szóló európai vitákat a politikai korrektség bilincsének a szorítása ellehetetlenítette. A magyar alaptörvény elleni brüsszeli támadások ékes bizonyítékai voltak ennek. Ahelyett, hogy érdemben vitatkoztak volna például azzal, amit a családok szerepéről gondolunk, és amit ezzel kapcsolatban az alkotmányba foglaltunk, egyből politikailag inkorrektnek nyilvánították a véleményünket, és össztüzet zúdítottak ránk. A migrációval kapcsolatos vita azonban más természetű. 
Ez a válság most az egész kontinenst megrázza, nem lehet csak úgy leseperni az asztalról. Sőt, mintha a bevándorlási válság kapcsán más, az unió jövőjét alapvetően meghatározó viták is megnyílnának. Például a nemzeti szuverenitás kérdéséről. Hogy ezek a viták mely tagállamban és milyen kérdésekben vezethetnek népszavazásokhoz, azt nehéz megmondani, de az biztos, hogy egy európai újratervezés nem képzelhető el a választópolgároknak a vitából való kirekesztésével. 
 
A jelenlegi politikai erőviszonyok mellett reálisan felmerülhet egy általános európai reform 2019-ig? 
 
Ha az unió vezetői vissza akarják szerezni az európai polgárok elvesztett bizalmát, akkor semmiféle reformtól nem szabad elzárkózniuk. A megújulás azonban a tagállamokból kell induljon, nem pedig Brüsszelből. Az idő pedig sürget, mert Európa egyik válságból a másikba tántorog. 
 
Ön szerint a britek végül tényleg kilépnek az EU-ból? 
 
Igen. 
 
A brexit hozhat gondolkozásbeli változást az unióban? 
 
Rövid távon inkább pesszimista vagyok, mert azt látom, hogy a britekkel elvesztettünk egy olyan partnert, amelyik képes volt arra, hogy praktikusan közelítsen például a bevándorlás ügyéhez. Brüsszelben pedig sajnos nem a megfelelő következtetést vonták le a brexitből. Minden felelősséget a britekre tolnak, az önkritika szóba sem kerül. Egészen sértett nyilatkozatokat hallottunk a bizottság elnökétől is, aki szinte személyes inzultusnak vette a kilépést. Pedig a brexit leckéje világos: bármennyire is irtózik az európai elit a népakarattól, idővel szembesülniük kell a szavazók véleményével. Ha nem lehet népszavazást tartani a bevándorlásról, akkor minden egyes választáson és népszavazáson a bevándorlásról döntenek majd ez emberek, bármi is van a szavazólapra írva. Mindez jól látható a németországi tartományi voksolásokon is. 
 
Orbán Viktor miniszterelnök találkozója a holland szabadságpárti Geert Wildersszel azt jelenti, hogy a Fidesz még erőteljesebben képviseli majd a nemzetek Európáját? 
 
A Fidesz kezdettől fogva a nemzetek Európájának híve volt, és ellenezte a föderalista európai egyesült államok koncepcióját. A jelenlegi válság csak megerősít bennünket abban, hogy az uniónak a nemzeti identitásokban kell megtalálnia azt az erőforrást, ami képes lehet megerősíteni mára meggyengült legitimációját. A tagállamokkal szemben, a nemzeti identitások ellenében nem lehet erős Európát építeni. Márpedig nekünk magyaroknak érdekünk egy erős Európa, és mindenkivel együtt kell működnünk, aki ezt hozzánk hasonlóan látja. 
 
A bevándorlás mellett mik lesznek a legfőbb témái a magyar néppárti frakcióban?
 
Az elkövetkező évek parlamenti vitái a szuverenitásról fognak szólni. Akármilyen szakpolitikai kérdésről lesz szó, azok valójában szuverenitási viták lesznek. Az EB egyfajta lopakodó jogalkotással próbál újabb és újabb területeket bekebelezni. Ez minden szakterületen érvényesül, de semmilyen választói felhatalmazás nincsen mögötte. A mostani válsághelyzetben azonban már nem működik az elmúlt évek imamalomszerűen ismételt szlogenje, miszerint több Európára van szükség. Most nem több, hanem jobb Európára van szükség. Ehhez pedig mindenekelőtt helyre kell állítani azokat az alapokat, amelyekre az Európai Közösséget a kereszténydemokrata alapító atyák egykor felépítették. Ennek az érték- és identitásválsággal küzdő közösségnek most ugyanis nincs mire hivatkoznia, amikor erőfeszítéseket kér a polgároktól. Az alapoktól kell kezdeni az európai újratervezést, különben az egész projekt kudarcra lesz ítélve. 
 
(Origo.hu, Kovács András)