Uniós szinten kell hangot adni azoknak a kihívásoknak, amelyekkel ezen közösségek szembesülnek - nyilatkozta lapunknak Gál Kinga fideszes, néppárti EP-képviselő, akit a 2014 decemberében újraalakult Kisebbségügyi Munkacsoport társelnökévé választottak.
Magyarország évek óta a baloldali európai parlamenti képviselők és az Európai Bizottság kereszttűzében van. Tavaly új Európai Parlamentet választottunk, új Európai Bizottság állt fel november elején – változhat a helyzet?
A minapi legújabb Magyarország-meghallgatás kapcsán lapoztam át a régi dossziékat. A támadást 2010 őszén elindították ellenünk, amikor még a lényegi munkát el sem kezdhette az új magyar kormány. Azóta a lemez gyakorlatilag ugyanaz, legfeljebb néhány újabb kifogással bővül. Amit most a bel- és igazságügyi bizottsági meghallgatáson is hallhattunk, az újra a régi lemez, tekintet nélkül tényekre, azóta megváltozott jogszabályokra vagy helyzetre. Ahogy az Európai Parlamentben gyakorlatilag ugyanazon képviselők ugyanazt hajtogatják, ugyanazok a feljelentések mennek ellenünk a Bizottsághoz. Egyelőre nem látszik tisztán, a területért felelős új biztos hogy fog hozzáállni ezekhez a feljelentésekhez. Az mindenképpen elvárható, hogy minden tagállamot azonos mércével mérjen, tények alapján vizsgálódjon. Ha vannak viták, azt jogi keretek között folytassa tényeken alapuló párbeszéddel.
Ön szerint kik lesznek a kulcsszereplők a következő években?
A magyar baloldal gyengesége miatt továbbra is várható, hogy frusztráltságukat az uniós színtérre exportálják álproblémákat kreálva. Lassan ugyan, de látható, hogy az uniós intézmények egyre érdektelenebbek az ilyen álproblémák iránt, hiszen vannak sokkal súlyosabb, valódi problémák, amelyekkel foglalkozniuk kell.
A párizsi terrortámadás megrázta egész Európát. Mit tehet ilyenkor az EU vagy a tagállamok?
A belügyminiszterek rögtön reagáltak kivételes ülést tartva a támadás után napokban. Szerintük a külföldi harcosok kezelése, a radikalizálódás elleni fellépés, az illetékes tagállam és nemzetközi hatóságok közötti együttműködés és információcsere megerősítése a legszükségesebb teendők. Szerintem mindemellett a külső határokon is meg kell erősíteni a biztonságot, ugyanakkor tiszteletben kell tartani a zökkenőmentes határforgalom fenntartását, az alapvető szabadságjogokat, valamint a biztonsági előírásokat. Együttes fellépésre van szükség, és koherens választ kell adnunk a terrorizmusra. Nem szabad megengedni, hogy gyűlöletet szítsanak, félelmet és megosztást keltsenek társadalmainkban, ami magába foglalja a radikalizálódás elleni fellépést is. Aggodalomra ad okot, hogy az internetet egyre gyakrabban használják gyűlöletkeltésre és erőszakra való felbujtásra. Ez ellen fel kell lépni és ebben a legnagyobb internetes szolgáltatók partnersége lényeges. A fiatalok radikalizálódása mögötti okok kezelése nagy kihívást jelent.
A novemberben budapesti székhellyel megnyitott Európai Rendőrakadémiának (CEPOL) lehet szerepe?
Az már a kilencvenes években is körvonalazódni látszott, hogy az európai rendőri együttműködés csak akkor lehet sikeres, ha egy olyan képzési rendszer jön létre, amely központilag szervezett, amely biztosítja az egységes gondolkozás, az egységes intézkedési gyakorlat elterjesztését, és amely ilyen formában lehetővé teszi a sikeresebb közös bűnüldözés, a szervezett bűnözés elleni közös fellépést. A párizsi események még jobban megerősítették, hogy nem csak létjogosultsága, de égető szüksége van Európának e kihívásokra gyorsan reagálni tudó rendőrképzésre, és az nem összevonható a Hágában működő Rendőri Hivatallal, az EUROPOL-lal. Jelenleg a CEPOL működéséről szóló jelentés parlamenti felelőseként dolgozom azon, hogy biztosítsuk ennek a fontos intézménynek a biztos alapokon álló jövőbeli szabályozását.
Az EU-n kívül érkező tömeges bevándorlással kapcsolatban mi az álláspontja?
Amint ez az Európai Néppárt prioritásai között is megfogalmazódik, azt gondolom, hogy Európának védelmet kell nyújtania a politikai menekülteknek és a polgárháborúk elől menekülőknek. Ugyanakkor, tiszteletben kell tartani, hogy a munkaerőpiacot érintő legális migráció nemzeti hatáskörbe tartozik, de különbséget kell tennünk a politikai, háborús menekültek és az illegális gazdasági migránsok között. Az ilyen téren felmerülő visszaéléseket kezelni kell. Az EU területén illegálisan tartózkodó gazdasági bevándorlókat, természetesen a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett, vissza lehet küldeni származási országukba. Ugyanakkor az Uniónak a bevándorlók származási országaiban jobb tájékoztatást kellene nyújtania a bevándorlási politikájáról és az illegális bevándorlás veszélyeiről, ugyanakkor hangsúlyt kell helyeznie a célzottabb fejlesztési és humanitárius segélyezésre.
Váltsunk egy pozitívabb témára: Bevándorlástól függetlenül is sok kisebbség él Európában, decemberben újra megalakult az EP Kisebbségügyi Munkacsoportja, amelynek a társelnökévé választották. Milyen várakozásai vannak, mekkora a mozgástér, mik a fő célkitűzések?
Szigorúan elválasztanám a bevándorlók kérdését a hagyományos nemzeti kisebbségi közösségek, kisebbségi nyelvek problémáitól. Ez utóbbiak nem mozdultak el szülőföldjükről az évszázadok alatt.
2004 óta immár harmadik alkalommal kezdeményeztem sikerrel a hagyományos nemzeti kisebbségekkel és kisebbségi nyelvekkel foglalkozó frakcióközi fórum létrejöttét. Így 2014 decemberében újraalakult a Kisebbségügyi Munkacsoport, melynek társelnökévé választottak. A munkacsoportnak 65 képviselő lett tagja, akik 21 tagállamot, valamint az Európai Parlament összes politikai frakcióját képviselik. Így ez a fórum erősebb mint valaha, és a széles érdeklődés és támogatottság bizonyítja, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek problémái nagyon időszerűek az EU-ban. Uniós szinten kell hangot adni azoknak a kihívásoknak, amelyekkel ezen közösségek szembesülnek. Fontos, hogy a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek valóban egyenlő esélyekhez jussanak, ezért egyenrangú és teljes értékű állampolgároknak kell, hogy tekintse őket a mindenkori hatalom és a többségi társadalom. Ehhez számos közösségi jog használatát is garantálnia kell. A munkacsoport lehetőséget biztosít a kisebbségeket érintő különböző problémák megtárgyalására, a közös fellépésre. Mivel ez az egyedüli ilyen fórum az Unióban, ezért mind az EU-s intézményeknek, mind pedig a tagállamoknak figyelembe kell venniük felvetéseit.
(EU hírlevél)